A Bombayben élő, bolgár–német Ilija Trojanow a kevesek közé tartozik; nem mondott le felnőttként gyerekkori álma megvalósításáról. Az író, fordító, zsurnaliszta – hérosza lába nyomába lépve – három hónap alatt járta be gyalogszerrel, álruhában azt az utat, amely az elvetemült Burtonnek több évébe került, és amelyért oly’ nagy árat fizetett.

A számtalan életrajzi tényt tartalmazó regény három fejezete (Brit-India, Arábia, Kelet-Afrika) az Ezeregyéjszaka meséit és a Káma-Szútrát csonkítatlanul, angol nyelvre átültető tébolyult kaméleon tizenhat esztendejét (1842–1858) mondja el. Ez idő alatt Kundalini, a dévadászi (szent, templomi prostituált) beavatja őt a csúcsponthalogatás (ismak) tudományába. Burton az álcázás megszállottja lesz; egyebek közt körülmetélteti magát. Részt vesz a hádzson, azaz, a testet kiszipolyozó mekkai–edinai zarándoklaton – mely inkább tűnik emberáldozatokat követelő, irgalmatlan túlélőtúrának, semmint lélekemelő, szakrális megtisztulásnak. Mivel még eztán sem fér a bőrébe, egy több száz fős expedíció vezetőjeként, későbbi ádáz ellenlábasával, John Hanning Speke-kel fölfedezi a Tanganyika- és a Viktória-tavat – rendezve „a Nílus forrásainak problémáját”.

Szerzőnk nem megfejti, hanem ellenkezőleg: rejtélyessé, megfoghatatlanná teszi a metamorfózis-függő örökmozgót. Egyes szám harmadik személyben narrálja az átváltozó művész halálkanyarokkal teli sorsát, míg ezzel párhuzamosan futtat egy, az adott ország krónikása által egyes szám első személyben elbeszélt történetet, visszaemlékezést. Így rajzolja meg a maga Burtonportréját az egy írnok (lahija) képzeletét fölcsigázó hajdani szolga, Ramdzsi Naukaram; a mekkai seriff, a legfelsőbb kádi, s a Dzsidda és Hádász kormányzója alkotta szindikátus; a közép-afrikai tavak fölfedezésében részt vevő egykori rabszolga, Szidi Mubarak Bombay. Ám hogy ki is volt valójában ez nyughatatlan, botrányos alak, aki „Bárkinek a viselkedésmódját és értékeit erőfeszítés nélkül vette magára”. azt jótékony homály fedi. Ami bizonyos: a rettenthetetlen férfi ú egyszerre volt éhes heroikus tettekre, hódításokra, s áhítozott olyan földi hívságokra, mint a fölívelő katonai pálya, nemesi cím, életjáradék. Előbbi vágyai rendre kielégültek, ám a (kis)polgári ambíciókból kevés teljesült be. Túl sok kosz piszkolta be az aktáját.

Trojanow 2006-os, finom humorú metafizikai ínyencsége a szüntelen és mindenütt kereső, békét sosem lelő, számító kalandorról: érzéki, előkelő, nagystílű, bölcs, párját ritkítóan kifogástalan opus. Falvay Dóra fordítása mestermunka.

Ilija Trojanow: Világok gyűjtője, Cartaphilus, 383 oldal, 4500 forint