A 67 éves Barenboim a Berliner Staatskapellével lépett fel, melynek a Berliner Staatsoperrel együtt „örökös vezető karnagya”, és a zongoraversenyeket értelemszerűen a billentyűk mellől dirigálta. Mint az interjúkban és a műsorfüzetben is hangsúlyozta, ha a két németajkú komponistát több mint egy század választotta is el egymástól, könnyedén összekapcsolhatók, mert „mindketten összefoglalták mindazt, ami előttük történt, és kijelölték a jövő felé vezető utat. Erre nagyon kevés zeneszerző volt képes. Rendszerint vagy az egyik, vagy a másik utat követték”.

Az első két estén Barenboim valamelyest megkönynyítette a többezres koncerttermen kívül a Royal Festival Hall előcsarnokába tömörült, az estét hatalmas vetítővászonról élvező közönség életét. A Pelléas és Mélisande, illetve a Megdicsőült éj egyaránt Schönberg XX. századfordulós romantikus, még tonális korszakában keletkezett, és kifejezetten kedves a fülnek. Ami viszont felejthetetlen élmény: Barenboim a 3. zongoraversennyel kombinált Variációk zenekarra című mű előtt hallatlanul szellemes és informatív előadásban értette meg hallgatóságával, mi az, amire figyelni kell, miben különböznek a zenei variációk a konyhaiaktól („párolt, rántott, grillezett stb. articsóka”), az egyes tételekben és hangszereken hogyan alakul ugyanaz a téma, és köti össze a Bachmotívum is a Variációkat Beethovennel, aki a 4. zongoraverseny kadenciájában használta. A legalább öt nyelven folyékonyan beszélő, nagy formátumú művész ezúttal is igazolta ritka műveltségét és verbális előadókészségét.

Daniel Barenboim zongorajátékát a szokásos ovációval fogadta a londoni közönség, melynek valószínűleg csekély töredéke ismerte fel a kritikusok által említett apróbb pontatlanságokat. Az elütésekért bőségesen kárpótolt víziója, elképesztő energiája, szenvedélye, szuggesztivitása. Számos alkalommal mondta már el, különösen legbátrabb kezdeményezésével, a Londonban két egymást követő Proms fesztiválon is fellépett West-Eastern Divan palesztin–izraeli zenekarral kapcsolatban, hogy a muzsika mindenkié, és elválaszthatatlan része az életnek. Azok a szerencsés zenerajongók, akik bejutottak koncertjei egyikére, minden túlzás nélkül emelkedett hangulatban, jobban érezve magukat hagyták el Európa egyik legjelentősebb kulturális központját, a Southbank Centre-t, remélve, Barenboim rövidesen visszatér egy újabb ellenállhatatlan zenei attrakcióval.