Hol van már a tavalyi recesszió?
A műkincs-kereskedelem legnagyobb talánya csütörtökön az volt, ki vásárolta meg előző este a Sotheby’s elegáns New Bond Street-i székházában Alberto Gia cometti L’homme qui marche I (Sétáló férfi) című alkotását. Az életnagyságú, 180 centimagas, „klasszikus”Giacometti-bronzszoborért öldöklő harcot folytatott az aukciós ház tehetősnél is tehetősebb ügyfélköre, leginkább telefonon. Az eredeti becsült árat 12-18 millió fontban jelölték meg, végül nyolc perc alatt kelt el, bruttó 65 millió fontért. A Sotheby’s szóvivője nemhogy a boldog vásárló személyét, de még nemzetiségét sem árulta el, de az biztos, hogy aukción soha nem értékesítettek ilyen magas összegért műtárgyat.
A rekordárat az indokolhatta, hogy ikonikus, ritka és fontos mesterműről volt szó. A nagyközönség eddig sem láthatta a szobrot, hiszen az a Dresdner Bank impozáns gyűjteményének részét képezte. A recesszió áldozatául esett: a Commerzbank tulajdonába került pénzintézet megválik a kollekciótól. Száz modern és kortárs remekmű német múzeumokhoz kerül állandó kölcsön keretében, míg a Giacometti-szobor bevételéből a nemrégiben felállított Foundation Centre-be tömörített kulturális és egyéb jótékonysági intézmények részesülnek.
Jó estéje volt Gustav Klimtnek is, akinek Kirche in Cassone című festménye közel 27 millió fontot ért meg valakinek. Ez volt eddig az osztrák géniusz legmagasabb áron értékesített tájképe. Az impreszszionista és modern árverés kínálatának majdnem nyolcvan százaléka kelt el úgy, hogy közben két további rekord is megdőlt. A közel 147 millió fontos összbevétel (szemben a becsült 69 millióval) az eddigi legmagasabb londoni aukciós eredmény volt, mint ahogy a 31 eladott műkincs 4,7 millió fontos átlagára is csúcsnak számít. A Klimt-képnek is megvan a maga története. Eredetileg Victor Zuckerkandl osztrák vasmágnás magángyűjteményének részét képezte, majd a nácizmus idején Bécsben nyoma veszett. Előkerülését követően a Zuckerkandl család örököse és a festményt évekig őrző európai magángyűjtő megegyezett, lehetővé téve az eladást.
A Sotheby’s árverése után Melanie Clore, az aukciós ház impresszionista és modern részlegének társelnöke a The Daily Telegraphnak nyilatkozva „túláradóan boldognak” nevezte magát, de sietett hozzátenni, hogy a 65 millió fontos Giacometti-vételár nem tükrözi a teljes műkincspiac állapotát.
Nem lehetett elégedetlen a rivális Christie’s ház sem, amely egy nappal korábban megrendezett impresszionista, modern, illetve külön szürrealista aukcióján közel 77 millió fontos árbevételt ért el. Itt a korábbi világrekorder, a Garcon a la Pipe (Fiú pipával) című, 2004-ben New Yorkban 58,5 millió fontért elkelt festményt jegyző Pablo Picasso lett a győztes. 1963-as keltezésű, feleségét és első számú modelljét-múzsáját, Jacqueline-t ábrázoló, Tete de femme című alkotása több mint 8 millió fontért talált –ugyancsak ismeretlen – vevőre. A King Street-i termekben kiállított vásznak közül további három, egy Kees van Dongen, egy Natalja Goncsarova (6,4 millió fonttal női festő aukciós világrekordja!) és egy másik Picasso kerül új falakra 5 millió fontot meghaladó vételár ellenében.
A Christie’s közel 78 millió fontos árbevételének közel a felét orosz műgyűjtők fizették ki, a másik felén brit és amerikai érdeklődők osztoztak. Mindössze két százalékot tett ki az ázsiai érdeklődők aránya. A két ház teljesítménye biztató, arra utal, hogy az emberek, vagy legalábbis egy jómódú réteg viszszatért a műkincspiacra.
