A tornádó még javában tombol
– Híres, rettegett filmesként, gondolom, jól keres. Hova teszi a pénzét?
– Bankba. Van egy megtakarítási számlám. Részvényeim nincsenek, nem hiszek bennük. A rendszerben nem. Őszintén szólva nem is értem, mi abban az üzlet. Ellentétes az értékrendszeremmel. Mindig is azt vallottam, hogy a pénzt munkával kell megszerezni, nem pénzügyi trükkökkel.
– Gondolt arra, hogy ingyenesen vetítse a filmjét? Sokan tanulhatnának belőle.
– Az előzőnél meg is tettem. A Kapitalizmust a Paramount finanszírozta, ők pedig nem az ingyenes üzleti modell hívei.
– Miért fordult egy nagy stúdióhoz? Nem vesztette el azáltal a függetlenségét?
– Miből gondolja, hogy elvesztettem? Filmjeim tömegeket mozgatnak meg. Ez a függetlenségem biztosítéka. Amíg keresnek rajtam, békén hagynak, én meg azt csinálom, amit akarok. A legnagyobb problémám mostanság az, hogy rábeszéljem az interjúra az embereket. Nagyon sokan félnek ugyanis attól, hogy felbukkanjanak a filmjeimben.
– Már jóval a válság előtt bejelentette a filmjét. Mindig ilyen előrelátó?
– Már húsz évvel ezelőtt is elmondtam a Roger és énben, hogy a General Motors tönkre fog menni. És meg is történt. Életem egyik legszebb pillanata volt, amikor Obama elnök kirúgta a GM igazgatóját. Elismerem, sokszor túlságosan is az események elé futok. A Bush-adminisztrációt kritizáltam az iraki háború első évében, és rengeteg gyalázkodás, mocskolódás ért. Négy évvel később hirtelen mindenki egyetértett. Két évvel ezelőtt az egészségügyről készítettem filmet, ma végre téma a politikában is. Azt gondolja, hogy a válság most tetőzött a bankbotránnyal? A munkanélküliség napról napra folyamatosan emelkedik az Egyesült Államokban. Várja csak meg, amíg bedőlnek a hitelkártyák! A tornádó még javában tombol, és csak remélhetem, hogy az emberek elkezdenek végre gondolkodni.
– Miért nem csinál filmet a szocializmusról?
– Mármint arról, amit maguk szocializmusnak hívnak? Ez körülbelül olyan, mint amikor a keresztes hadjáratok nevében hirdették a kereszténységet. Szerintem Marx sem örülne, ha látná, hogy mire használták föl a nevét. Tudja, húsz évvel ezelőtt nagy reményeim voltak Magyarországgal és az egész kelet-európai blokkal kapcsolatban. Azt gondoltam, hogy meghagyják mindazt, ami a szocializmusban jó volt, és kombinálják majd mindazzal, ami a kapitalizmusban jó, és létrehoznak egy vadonatúj gazdasági rendszert. Ehelyett a politikusok a kapitalizmus mellett döntöttek. Szomorú. Remek filmtéma lenne, de én főleg azokról a problémákról készítek filmet, amelyek ott jelentkeznek, ahol élek. Magyarországról a magyaroknak kell megcsinálniuk azokat a dokumentumfilmeket, amelyek képesek változásokat kiprovokálni.
– Depresszív tényekről, egyéni drámákról beszél a dokumentumfilmjeiben, de úgy, hogy folyamatosan viccet csinál belőlük. Sokaknak ez nem tetszik.
– Komédiákat készítek, sosem tagadtam. A véremben van, mindegyik nagyszülőm ír volt. Sötéten látjuk a világot, a túléléshez viszont elengedhetetlen a humor. De az is nagyon érdekes, ahogy a politika is eszközként, fegyverként használja a humort. A baloldaliak egyre kevésbé élnek vele, mert úgy gondolják, ezáltal gyengítik a mondanivalójukat, mert úgy nem lesz elég intellektuális. Régen az élet nagy szatírái baloldali értelmiségiek fejéből pattantak ki. Én ezt a hangot próbálom visszahozni. Nem kevés sikerrel. A jobboldaliak annyira megijedtek attól, hogy a baloldali politikát bevezettem a mainstreambe, hogy folyamatosan megpróbálnak lejáratni. Már vagy tucat anti-Michael Moore-filmet finanszíroztak.
– Demagógiával is vádolják.
– Persze. De én azt sem értem, amikor az emberek az egészségügyi reform ellen tüntetnek. „Nem akarjuk, hogy ellássanak minket” feliratokkal rohangálnak. Miért? Vagy amikor Arnold (Schwarzenegger – A szerk.) többeket meggyőz arról, hogy borzasztó lenne, ha Kalifornia olyanná válna, mint a „szocialista” Ausztria. Na ez a demagógia! Amikor megláttam a szavazólapon Obama nevét, elsírtam magam örömömben, hogy megadatott a lehetőség, hogy szavazhassunk rá. Hogy véget vethetünk annak a politikának, ami az egész világot ellenünk fordította. Obama iszonyatos örökséget vett át, és úgy vélem, mindent megtesz, hogy fordítson a dolgokon, de ez nem megy hónapok alatt. Támogatnunk kell, és nem támadni, legalábbis azoknak, akik az ő oldalán állnak. Nagyon sok tudatlan és buta ember van Amerikában, azért, mert csapnivaló az oktatási rendszer. Az amerikai állampolgárok 80 százalékának nincs útlevele, tehát fogalmuk sincs, hogy mi történik a világban. Olvasni, utazni és idegen nyelveket kellene mindenkinek tanulnia. Világpolgárrá válni – ez lenne a feladat.
– Szinte elképzelhetetlen Michael Moore-fi lm George W. Bush nélkül. Miről fog a jövőben forgatni most, hogy lelépett a színről?
– Nincs Frank Capra-, Preston Sturgess-, John Steinbeck-, John Ford-életmű, ha nincs Roosevelt és az ő politikája, ami átitatta a művészeteket is. Beszéljünk a mindennapokról és azok hőseiről, a kisemberekről. Hiszem, hogy Obama lesz a huszonegyedik század Rooseveltje, és elindíthat hasonló folyamatot. Ismét készülnek majd olyan művek, amelyek az emberi lélekről szólnak, és az emberséget helyezik a középpontba.
