Színház a kocsmában
– Ezeken a helyeken mindenki a magánvágyait akarja megvalósítani – ismeri el a Király utcai Sirály vezetője, Szalai-Szabó István. Ő ugyanis a pillanatnyilag kávézóból, kiállítótérből és pinceszínházból álló önkormányzati ingatlant kimondottan művészeti elképzelései miatt újíttatta föl saját pénzből, önkéntesek segítségével, 2006-ban. Vagyis, hogy helyet adjon olyan színházi társulásoknak, akik járatlan utat járnak, folyton kérdeznek és feszegetnek. Mivel Szalai-Szabónak Teréz- és Erzsébetváros a kétezres évek eleje óta a második otthona, tucatnyi, hasonló alapötletből indult kultúrfészket látott errefelé megnyílni. A söntés mellett eleinte mindenki helyet akar szorítani a művészetnek is. Ilyen klubnak indult a külföldiek alapította Sixtus, aztán a Szimpla vagy a Kuplung. – De ők inkább a vendéglátás felől közelítettek a színházhoz, a könnyűzenéhez. Engem abszolút nem érdekel a sör- meg a kávébiznisz, de be kell látni, hogy ezek is kellékei egy közösségi helynek.
Amikor helyrepofozta a tíz éve üresen álló, penészes földszinti helyiséget, és beindította a Sirályt, elképedt Szalai-Szabó, hogy micsoda tömeg tódult hozzájuk. Mostanra, a harmadik szezon közepére alakult csak ki az a valamivel nyugalmasabb légkör, amely belepaszszol a vezető eredeti elképzeléseibe. Hogy a Sirályban ügyek vannak, hogy ott dolgokat végig lehet gondolni, hogy ott nem is tartanak nyitva hajnalig, csak éjfélig. – Aki bulizni akar, talál erre alkalmas helyeket a környéken. Ott a Kuplung vagy a Corvin tető.
Hogy miből léphet föl náluk rendszeresen Bodó Viktorék Szputnyik Hajózási Társasága, a fiatal HOPPart vagy a KoMa társulat, erre viszont meglepő választ ad Szalai-Szabó. A sokak által kincsesbányának tartott vendéglátás – legalábbis az a típusú, amelyet a Király utca 50.-ben visznek – ugyanis csak időnként képes kiegészíteni a kulturális minisztérium rezsire és az NKA előadásokra fordítható támogatását.
Pont ellentétes a helyzet a Dob utca 15. szám alatti Spinoza Házzal. Annak vezetője, Sándor Anna 2003-ban holland kulturális központként nyitotta meg a helyet. Ám hamar kiderült, hogy a Benelux államok kultúrájától Budapest valahogy nem esik eksztázisba, így változtattak a profilon. Ma a Spinoza a 40–50 év közötti középosztály (inkább konzervatív) ízlését kiszolgáló étterem, amely eltart egy tizenöt négyzetméteres színpadot. Előadásaik fogyasztóikhoz mérten konszolidáltak: hol Székhelyi József lép fel Villon-estjével, hol Kulka János és László Zsolt egy második világháborús levéldrámával, de adnak Ephraim Kishon-féle kabarét és dramatizált Szép Ernő-novellákat is. – Működési pénzt még soha nem kaptunk az OKM-től, de vannak produkciók, amelyekre mi pályázunk a fellépők nevében – mondja a művészeti vezető, Véner Orsolya.
Még ennyiben sem támaszkodik közpénzekre az egyre szerteágazóbb tevékenységű Godot Kortárs Intézet vezetője, Sáfár Zoltán, aki a Madách út 8. szám alatti Godot Galéria megnyitásával kezdte kulturális karrierjét. Szomszédos kávéházában nem sokkal később fölállt a stand-up comedy műfajának első hazai színpada. Nézettségük – főleg, amióta a műfajt tévéműsorok is népszerűsítik – az egekbe szökött, ezért mondja magabiztosan a művészeti vezető, hogy amíg jegybevételeikből futja a gázsikra, addig nem kilincsel állami támogatásért. A probléma inkább az, hogy eredeti, húsz centi magas dobogójukat végleg kinőtték, így a Dumaszínházat át kellett költöztetniük a Lovag utcai New Orleans Music Clubba. Hamarosan megújuló rögtönző színházi előadásukat, az Életjátékot –amelyben közismert személyiségek élettörténetére improvizál majd jeleneteket többek között Nagy Zsolt, Fullajtár Andrea, Stefanovics Angéla, Gubás Gabi, Fenyő Iván, Nagy Ervin és Anger Zsolt – pedig csak márciusban vihetik át az átalakításra szoruló Lovag utcai térbe. Ez a produkció és soron következő klasszikus kabaréjuk ugyanis már végképp nem férne el egy miniszínpadon.
Nem parányi pódiuma, hanem magánkezdeményezés-jellege miatt tartozhat a Sirály–Godot–Spinoza sorba a Terézvárosba tavaly költözött Tűzraktér. Ennek a független kulturális központnak az eredeti helyszíne egy Tűzoltó utcai gyárépület volt, így helyválasztás szempontjából ők leginkább a Bakelit Multi Art Center nevű hellyel emlegethetők egy lapon. A magánkézben lévő Bakelit gazdái ugyanis szintén egy korábbi gyárterületen, a Hazai Fésűsfonóban alakítottak ki színházi és táncszínpadot. Pályázati pénzeik csak a működési és a produkciós költségek egynegyedére elegendők, így ők termeket adnak bérbe, és hostel megnyitását is tervezik, hogy a befolyó pénzt visszaforgassák a kortárs táncba és a színházba.
