Mea kuplé, Szentkuthy mester
Pontosabban Szentkuthy klaszszikusnak tartott fordítását alapnak tekintve elvégezte a szükséges korrekciókat. A Kappanyos András vezetésével szerveződött csapat tagjai – Gula Marianna, Kiss Gábor Zoltán és Szolláth Dávid – szerint javításaik nyomán érthetőbb lesz a legendásan nehéz olvasmánynak számító Ulysses magyarul. Ezt a fordítást már Bartos Tibor is átdolgozta, de sokkal többet változtatott a Szentkuthy-szövegen, mint indokolt lett volna, ugyanakkor elvárható és szükséges szerkesztői munkákat nem végzett el. Nem korrigálta, hogy a Szentkuthy-féle, hangulatában, stílusában amúgy zseniális fordításban egyszerűen elvesznek szereplők, fontos történetszálakat, visszatérő elemeket nem lehet felismerni, ami által megrogygyan a könyv eredeti struktúrája.
Végül is ennek helyreállítása maradt rájuk, mondja Kappanyos András, és példákat sorol. Van a könyvben egy fontos történetszál, amely a lóversenyről szól. Kiindulópontja, hogy a főhős, Bloom reggel egy turfhíreket is tartalmazó újsággal a hóna alatt sétál, s találkozik egy ismerősével, aki elkéri tőle a lapot, Bloom pedig azzal a megjegyzéssel adja oda neki, hogy „épp el akartam dobni”. Csakhogy a versenylovak között véletlenül szerepel egy Throwaway (Eldobható) nevű, s az ismerős azt hiszi, hogy ez egy rejtjelezett jó tanács volt Bloom részéről. Bár nem fogadja meg, egy másik lóra tesz, de végül tényleg Throwaway nyer. És ez a téma később visszatér a Küklopsz című kocsmajelenetben, ahol Bloomot kidobják az ivóból, mert azt gondolják, hogy ő viszont megfogadta a lovat, és nagy pénzt nyert, de mégsem akar fizetni a pubban senkinek.
Az eddigi magyar fordításokból ez egyáltalán nem derül ki. Szentkuthynál például Többsincsnek hívják a lovat, s nem rajzolódik ki világosan a történet. Jó néhány ilyen elsikkadt szálat találtunk. Egy versike az első fejezetben például úgy hangzik „Páva lép, kék az ég...”, s ez az angolban visszatér a vége felé majdnem szó szerint, a magyarban viszont ott már így szól: „Sutakakas rókamóka, Szól a harang nyugovóra...” Felismerhetetlen. Vannak aztán figurák, akiknek a mozgását az attribútumaik alapján tudjuk végigkövetni. Az egyik ilyen Bagzó Boylan, Bloom feleségének a szeretője, akinek sokszor csak a világoskék zoknija vagy a sárga szalmakalapja villan fel, s ha nem mindig ugyanazzal a szóval jelölik azt a zoknit, ahogy Joyce is tette, akkor nem tudjuk követni őt a regényben.
Pedig ez volna a híres tudatfolyam technika megértésének a kulcsa. Ahogy Kappanyos András mondja: a tudatfolyam ilyen asszociációs láncokból épül fel. Az Ulysses nem egy elvetemült nyelvi ámokfutás, hanem egy hihetetlen gonddal kidolgozott szisztéma. Joyce-nál minden érthető. Szentkuthy sok helyen versenyre kelt vele, hozzáköltött a szöveghez, ha pedig nem értett valamit, azt gondolta, hogy ott értelmetlenség van, s beírt valami értelmetlent, sokszor trágárságot. Az igazat megvallva olykor a fordítók is sajnálták, hogy a szöveghűség miatt el kell hagyniuk egy-egy szellemes, költői kitalálmányát. Például a temetési jelenetben a főhősnek, Bloom úrnak eszébe jut egy pajzán dalocska, majd észbe kap, és magát intve ezt mondja: Mea kuplé. Csak hát az angolban ennek nyoma sincs.
Szolláth Dávid úgy fogalmazott, hogy Szentkuthy „gargantualizálta” a regényt, megragadta őt az a fajta viccesség, ahogy a könyvben először megszólaló szereplő, Buck Mulligan beszél. Mulligan egy szarkasztikus karakter, aki nyelvileg valóban szétdúl mindent maga körül. És Szentkuthynál elkezd mindenki így beszélni, pedig Bloom szellemessége teljesen más természetű. Ennek ellenére az Ulysses tényleg egy hihetetlenül vicces és mélyen humánus könyv, és az európai irodalmi modernség központi műve. Joyce ma fontosabbnak látszik Proustnál, Musilnál, Thomas Mann-nál.
Ennek ellenére kevesen olvasták végig. A kérdésre, hogy ez most könnyebb lesz-e, a fordítók így felelnek: a regény elolvasása így is fáradságos marad, de eredményes lesz. Nem egyszerűsítették le a magyar szöveget, csak tisztázták.
Ami a kiadást illeti, az unoka, Stephen Joyce kezében vannak a jogok, melyek 2011 végéig élnek még. Az Európa Kiadó ennek ellenére megkérte egy Joyceéletmű kiadásának jogát, de az örökös nem válaszolt. Tehát kivárják azt a két évet. Addig is lesz egy honlap, ahol a szöveg részei regisztráció alapján másolásvédetten hozzáférhetővé válnak a kutatók és a szakmai érdeklődők számára. Itt lehet kommentelni is, tehát a papírra kerülésig a fordítás még tovább csiszolódhat.
Csak tavaly óta olvasható teljes egészében magyarul Marcel Proust Az eltűnt idő nyomában című regényfolyama, melynek első három kötetét Gyergyai Albert fordította le a harmincas évek végén, a további négy kötetet pedig Jancsó Júlia 1995 és 2009 között, s most megbízta a kiadó az első három rész újrafordításával is. Szintén tavaly jelent meg a Sötétség délben „új” átültetése, melyet Lukin Gábor készített a rendszerváltás előtt Napfogyatkozás címmel, még Koestlerrel egyeztetve. Galgóczy Árpád az ezredfordulón jelentette meg új Anyagin-fordítását. Moliére-t Petri György frissítette, Parti Nagy Lajos pedig a maga képére formálta a Tart uffe-öt. Folyamatosan készülnek Shakespeare új magyarításai is, elsősorban Nádasdy Ádám vállalkozásában, aki eddig kilenc Shakespeare-darab korszerű fordításával készült el. Jelenleg Dante Isteni színjátékának új magyar szövegén dolgozik.
