Tudták, hogy a múlt század elején milyen jól fogytak a potpourrik? Na nem a száraz termésekből és virágokból álló illatosítókra gondolok, hanem a zeneiegyveleg-lemezekre, mint például az a válogatáslemez, amely a Vén cigány című nótájával 1910-ben egy amerikai verseny 5000 dolláros első díját megszerző Kondor Ernő csárdásaiból készült. És arról hallottak, hogy Steinhardt Géza, a tízes évek sikeres humoristájának mulatója mindössze két hónapig húzta a mai Új Színház épületében? Mit gondolnak, miért nevezte magát 36. Rácz Lacinak a kor egyik nagy cigányprímása? Mi volt Szőke Szakáll, a három Oscar-díjas filmben, például a Casablancában játszó magyar humorista, kabarészerző igazi neve? Ki volt az a magyar énekesnő a húszas években, akivel hat év alatt ezer lemezt készítettek?

Ilyen, és ehhez hasonló érdekességek derülnek ki a Tandem Grafikai Stúdió Anno sorozatának legújabb kötetéből, amelyet a régi lemezcímkéknek szenteltek. A kis, tenyérbe simuló, különleges odafigyeléssel, igényességgel megtervezett könyvecske gramofonlemezek címkéinek tucatjait mutatja be úgy, hogy közben rövid történetekkel, érdekességekkel a korszak zenei életét is felvázolja. Nem teljes zenetörténet ez (például egy „tiltott” bélyeggel ellátott Mária-dalt tartalmazó lemez kapcsán épp csak megemlítik, hogy az ötvenes években az egyházi zene mennyire nemkívánatos volt a rádióban), de nem is ez a cél. Sokkal inkább az, hogy megízleljünk valamit a kor hangulatából – például tudjuk, hogy régen az operában az előadások alatt ki-be járkáltak a lakájok, folyamatosan szervírozták az ételeket, italokat a közönségnek.

Hasonló szellemben készült az Anno sorozat eddig megjelent másik 22 darabja is: Faragó István és László Zsuzsa, a grafikai stúdió két alapítója a múlt olyan kedves, intim, egykor hétköznapinak számító tárgyait szerette volna megmutatni, amelyek szépségükkel, a maguk módján képviselnek értéket. Így kerültek a sorozatba például táncrendek, gyűszűk, kapukilincsek, kukucskálóablakok, házak monogrammjai, vagy épp a kalapokat ábrázoló divatlapmetszetek. Így nemcsak magángyűjtemények lesznek közkinccsé (gyűjtők jelentkezését a www.tandemgrafika.hu oldalon várják), de megesett már, hogy múzeumok elzárt kollekcióit is lefotózhatták: a régi idők sportérmei például egyébként az állandó kiállítóhely nélküli Sportmúzeum fiókjaiban porosodnak. Faragó István azt mondja: amikor 2004 karácsonyán elindították a sorozatot, nem tudták, lesz-e igény a könyvekre, de úgy tűnik, a vásárlóknak tetszenek. Néhány kötet már elfogyott, a kezdeti ötszázas példányszámot 800–1500-ra emelték. Pedig a könyvecskék csak kisebb könyvesboltokban, múzeumi shopokban kaphatók, így tudják ugyanis elfogadható szinten tartani az árukat.

Tervezik a sorozat folytatását is, már most úgy 20-25 témához gyűjtögetik az anyagot. A következő kötet talán az íráskultúra egy szépemlékű fejezetét idézi majd meg acél tollszemek segítségével.