A beteg főorvos például makacsul operálni akar, de rendre kiparancsolják a műtőből, a két karbantartó közül váratlanul az idősebbet rúgják ki, a rezidensszálláson pedig Ibolya mérget rak Margit vitaminjába. A forgatókönyvíró tolla csak úgy serceg, a dramaturg lélekszakadva húzza-feszíti a cselekményt, a rendező még több vérről álmodik, de most már közel a cél, van értelme a harcnak: ha nem lenne képzavar, azt írnám, hogy a Jóban Rosszban jeges lehelete immár érződik a Barátok közt tarkóján.

Kemény telünk van.

Időnként hosszan esik a hó, súlyosak a mínuszok, emberek állnak hiába a peronon, ám van egy program, a programok programja, amelyre gondolván hirtelen megugrik a pulzus, melegség teríti be fagyos hétköznapjainkat. Nem igaz, hogy így van? De igaz. A Barátok köztöt jobb napokon csaknem kétmillióan, a vele részben párhuzamosan sugárzott Jóban Rosszbant már majdnem ennyien figyelik esténként, mondhatni, családok várják a nyolc óra tízet és negyvenet. Mint régen, amikor még a Táncdalfesztivál, illetőleg a Ki mit tud? forrasztotta egybe az önfeledtségében némiképp korlátolt, óvott, szeretett társadalmat; asszony alakítja szoptatását, férj a fontos telefonját olyképpen, hogy e tevékenységek semmiképpen se zavarják Margit küzdelmét a méreggel. Egyebekben rajongói klubok, internetes fórumok elemzik a friss cselekményt, már az értelmiség se fanyalog, nyoma nincs a Barátok közt fölívelő időszakát (a ker. televíziók térnyerését) kísérő ciccegésnek, a-pa-ti-kusan szemlélődik vagy boldogan fészbúkozik, de ha szólna is, kinek, minek; miért.

A világon fénykorukat élik a sorozatok, Amerikát-Európát beteríti a Dr. House, van NCIS meg CSI, inkább büszkének kellene lenni tehát, hogy nekünk két nagy saját gyártású szériánk is akad. A Jóban Rosszban hosszú köhigcsélés után jött fel, dialógjai pöpecül megírtak („azok az ügyek, amelyek” – fogalmaz a penetráns gengszter), másod-, harmadvonalbeli színészei kellő szakértelemmel kérnek jaffát a Kékmacsekben, s hát a keresztpromóció is virágzik. Ha sok színészt kell kiírni a válság miatt, akkor „Terrortámadás éri a Csillagvirág Klinikát” című cikkekben beszél a producer az izgalmas fordulatról, s nyilatkozik Gregor Bernadettel az élen megannyi szereplő, hogy ők mostan gazdasági okokból elhaláloznak, vér is lesz, de az élet (...) megy tovább. Gesztesi Károly és Liptai Claudia válása pedig egyenesen karácsonyi ajándékként érhette a készítőket, amennyiben hetekig lehetett tűzben tartani a színesformátum-fogyasztókat, Karcsi tud-e eztán együtt forgatni az elkalandozott Clauval („Képes lesz-e különválasztani a magánéletét és a szakmát?”), esetleg föld-föld rakétával lövi szét az öltözőjét neki.

Az öltöző áll, a munka megy, a néző meg néz, s a kisbolt standjának toluló lapjait látva nagyot fúj, hogy Margit végül életben maradt.