Ki mit néz?
A Mire való a filmszemle? kérdését megelőzi a Mire való a film?
Emlékszem a nagy tömegben csoszogtunk kifelé a Toldi moziból, amikor az akkor szenzációnak számító Agatha Christie-film következő előadására várakozók so -kaságból egy ismerősünk nem túl logikusan odakiáltotta nekünk: – Na, milyen volt? Azóta Munkácsydíjas művészettörténészé lett di -áktársam adekvát választ adott:
– Elementáris! Nem fogod elhinni, de a tábornok a gyilkos!
Nem tudom, hogyan úsztuk meg élve…
Azóta sem értem, mit tudnak vitatkozni a nézők olyan filmek értékein, amelyeknél nagy bűn a spoiler, azaz a cselekmény fordulatainak elárulása azoknak, akik még nem látták. Hiába próbálta Almási Miklós bölcsészprofesszor lapunk hasábjain a premierfilmeket hétről hétre mintegy a „pofon esztétikája” alapján elemezni, én mégiscsak azokra a filmekre vagyok kíváncsi, amelyeknél nem számít, ha tudom, mi fog történni. Anna Karenina meg Rómeó és Júlia öngyilkos lesz a végén. Kész, ne is tessék elkezdeni olvasni a könyvet vagy nézni a dara -bot, filmet! A Magyar Filmszemle negyvenéves történetére szerencsére másként emlékszem.
A február eleji vetítéseken mindig volt olyan alkotás, amelyiknél úgy éreztem, közöm van hozzá, rólam szól, én vagyok az egyik, néha több szereplője. Az a legnagyobb élményem, hogy a nézőtéren ülőkkel együtt ismerek rá a minket körülvevő világra, saját magunkra.
Sok szemlejáró ismerős régről, de mindig vannak újak, fiatalok, egyedül vagy csoportosan vonulnak egyik vetítésről a másikra.
Nyilván érződik valami belterjesség, bennfentesek tűnnek föl mindentudó ábrázattal, gyorsan terjed a hír, ha egy film váratlanul job -ban sikerült a vártnál, a következő alkalommal megtelik a terem, pótvetítést kell beiktatni…
Aki ott van, annak nem kell magyarázni, mi ez az egész, tudja, mit jelent, és lelkesedik érte, hogy Jancsó Miklós megint csinált egy filmet, és eljátssza nekünk a történelmet! Mészáros Mártával, Makk Károllyal együtt versenyen kívül, de ott lesz a MOM Parkban.
S ha nem tudnak is mind eljönni, olvasóink is figyelik, mi történik a szemlén. Ha rákérdeznék, valószínűleg kevesen mondanák meg ka -pásból, melyik film nyerte a tavalyi versenyt. De biztos vagyok benne, hogy azok között, akik tudják, hogy a Mátyássy Áron rendezte Utolsó idők, a legtöbben Népszabadság-olvasók.
41. Magyar Filmszemle Február 2–8.
Palace Mom Park–Uránia Mozi
Nagyjátékfilmek 2010
Versenyfilmek: A sírásó (rendezte: Kardos Sándor), A vágyakozás nap jai (Pacskovszky József), Bibliothéque Pascal (Hajdu Szabolcs), Bunkerember (Zsigmond Dezső), Csiribiri (Rózsa János), Czukor Show (Dömö tör Tamás), Halálkeringő (Kö ves Krisztián Károly), Ki/Be Tawaret (Molnár György), Kolorádó Kid (Vágvölgyi B. And rás), Köntörfalak (Dyga Zsom bor), Látogatás (Pejó Róbert), Poligamy (Orosz Dénes), Presszó 10 év (Sas Tamás), Szélcsend (Sas Tamás), Team Building (Almási Réka), Vespa (Groó Diana).
Információs vetítés: 7 perc a Mennyországban (Omri Givon), A csodák országában (Dejan Orak), Álom.net (N. Forgács Gábor), Besa – Az adott (Srdjan Karanovic), Brooklyn (Martin Csaba), Előt tünk az élet (Szilágyi Andor), Elveszett személyek körzete (Caroline Strubbe), Igazság (Ali Özgentürk), Így, ahogy vagytok (Makk Károly), Oda az igazság! (Jancsó Miklós), Rózsaszín sajt (Tóth Barnabás), Szép Magyarország (Nándori József), Utolsó jelen tés Annáról (Mészáros Márta), Varga Katalin balladája (Peter Strickland), Vera, Verám, Verusa (Fogarasi Gergely).
Az évezred fődíjasai
2001: Werckmeister harmóniák (rendezte: Tarr Béla)
2002: Chico (Fekete Ibolya)
2003: Magyar szépség (Gothár Péter)
2004: Másnap (Janisch Attila)
2005: Fekete kefe (Vranik Roland)
2006: Taxidermia (Pálfi György)
2007: Iszka utazása (Bollók Csaba)
2008: Delta (Munduczó Kornél)
2009: Utolsó idők (Mátyássy Áron)
