Belefestettek Matisse képébe?
Alacsony, malacarcú, dadogós férfi – így jellemezte Szergej Scsukint, a moszkvai műgyűjtőt Picasso barátnője, Fernande de Oliver. Ám feltehetően ő is, akár a többi nyugat-európai (főleg francia) pártfogolt, megbocsátotta a moszkvai mágnásnak kellemetlen külsejét – a busás fizetség ellenében. Miközben nem is az volt Scsukin és kortársai, Szergej Tretyakov vagy Ivan Morozov legnagyobb erénye, hogy derekasan pumpálták a rubelt a képzőművészetbe, hanem hogy egész különleges ízléssel gyarapították magánkollekcióikat. Olyannyira, hogy gyűjtőszenvedélyük rendkívüli hatással lett a XIX. század közepétől a XX. század elejéig terjedő időszak francia festészetére.
Ezt a korszakot egyébként a Szépművészetiben ma nyíló tárlat nyolc alegységre tagolja: a galambszürke falakra szellősen elosztott anyag Tretyakov által gyűjtött realista festményekkel indít. Rögtön ezek után az 1836-ban indult realista tájképfestő mozgalom, a barbizoni iskola tagjai következnek, élükön Gustave Courbet-vel, a realista kiáltvány megfogalmazójával. A kiállítás hazai kurátora, Tóth Ferenc meséli, milyen nagy hatással volt Courbet a müncheni akadémián megfordult magyar festőinkre, köztük Szinyeire. A kurátor kommentárjaiból kiderül az is, hogy a plein airt, vagyis a természetben való festést lázasan hirdető barbizoniak jobbára csak vázlataikat rótták a vászonra a bogaras-szeles szabadban, a képeket rendszerint műtermeikben fejezték be.
Hogy az impresszionizmus festészeti iskolapéldáit, például a Fehér vízililiomok című képet Claude Monet-tól, a modernizmus elindítóit, Vincent van Goghot és Paul Gauguint vagy a vadak (fauves) művészcsoportját egyáltalán megismerték a huszadik század eleji orosz képzőművészek, azt legnagyobb részt Szergej Scsukinnak köszönhették. A mágnás galériának beillő moszkvai villája ugyanis igazi átjáróházkéntműködött akkoriban. 1911-ben Scsukin legkedvesebb pártfogoltja, HenriMatisse is ellátogatott ide, hogy 36 festményét maga rendezze el mecénása házában. Viszonyuk állítólag annyira baráti volt, hogy Szergej egy elborult pillanatában még azt is megengedte magának, hogy belekontárkodjon Matisse művébe, az 1910-ben festett Zene című képbe. Akad a szakértők között, aki tudni véli, hogy a festményen szereplő fuvolázó fiú nemi szervét Scsukin piros ecsetvonásokkal „korrigálta”. Mások úgy tartják, hogy az orosz csak nemtetszésének adott hangot, és a festőt kérte föl a javításra. Amiben mindannyian megegyeznek: fura figura volt ez a malacarcú Scsukin, aki kezdetben még Pablo Picasso műveit is fanyalogva, kizárólag műgyűjtői ösztönére hagyatkozva vásárolta. Igaz, kollekciója végül a világ második legnagyobb (ötvendarabos) Picasso-magángyűjteményévé hízott. Így legjobban az örökösei sajnálhatják, hogy az anyagot – Morozov és a többi orosz gyűjtő kincseivel együtt – Sztálin bekebelezte.
