– Beszélhetünk trilógiáról?

– Vállalom. Ötvenévnyi gyerekkort mesélünk el 1956-tól 2008-ig, és a gyerekek szemével nézve vizsgáljuk egy társadalom mentális, pszichológiai és rendszerstrukturális állapotát. Konkrétan azt firtatjuk, hogy milyen a még formálható, de már manipulálható én helyzete. Ez elég komoly összekötő erő, mindhárom műben vannak visszatérő motívumok. De nem akarom megkönnyíteni a kritikusok dolgát. Elemezzék ők.

– És teszik?

– Azon túl, hogy leírják, amit én mondtam el, amikor először levetítettük A hetedik kört –hogy mit is gondolok a három filmről –, igazából összehasonlító elemzésre még senki sem vállalkozott. Van, aki leírja, hogy a Torzók jobban sikerült, más szerint A hetedik kör bátrabb film. Szerintem is az, de ez egyéni ízlés kérdése. Talán csak Stőhr Lóránt vállalkozott mélyebb analízisre A hetedik kör kapcsán, igaz, hogy nem értek egyet néhány okfejtésével. A nézői hozzászólások viszont nagyon érdekesek. Megosztottak, de nagyon érdekesek.

– A szűkebb szakmában is elmaradtak az udvariassági körök.

– Mert a film tabut sért a téma brutális nyíltsága és a feldolgozás módja miatt. Másodsorban épp akkor keletkezett, amikor nagyon sok pesszimista alapállású film készült – nem mintha a magyar film bármikor is optimista alaphangulatú lett volna, leszámítva a boldog hatvanas éveket. Nagyon sokan bíráltak, hogy a gyerekek olyan intellektuális problémákkal foglalkoznak, amelyek nem az övéik, hanem a felnőttekéi. Ilyenkor vissza szoktam kérdezni, hogy ki olvasott gyereknaplót? Kevesen. Esetleg vallásos vagy öngyilkos gyerekek naplóját? Még kevesebben. A hetedik kör a legokosabb, legérzékenyebb gyerek naplója.

– Schubert Gusztáv írta a Filmvilágban, hogy A hetedik kör metafizikai kalandfilm.

– Egyfajta ontológiavizsgálat. Ha valaki tényleg hisz Istenben, akkor kell hinnie az ördögben is. Kell hinnie a megtestesülésében. Ha pedig valaki kételkedik, akkor kerül igazán bajba, amikor másoknak kell választ adnia – ezt a kérdést már Bergman is érintette a trilógiájában. Megoldást persze ő sem ad, senki sem képes erre, csupán kérdéseket teszünk fel. A gyerekekben folyamatosan él a vágy, hogy tágítsák létezésük határait. Mit jelent a halál megtapasztalása, van-e túlvilág, mi a szexuális vágy – mindez együtt jön. A világirodalomban számos példa van erre, csak épp Magyarország egy frusztrált hely. Nincs például egyetlen komoly szexuális regényünk sem. Paródia van csupán, de az igazi drámát, a kegyetlenségét, őrületét, szépségét, mélységét nem írta meg senki.

– Miért?

– Mert álszent és prűd nemzet vagyunk. De ez egy alkotónak nem szabadna, hogy akadályt jelentsen.

– Többen a szülőket hiányolták a filmből.

– A legújabb felmérések szerint egy szülő hét percet tölt naponta a gyerekével. Ez a minimális idő utasításokkal és kérésekkel telik. Nem véletlen, hogy nincsenek szülők a filmben. Mint ahogy pedagógusok sincsenek, az iskola sem tudja átvállalni a nevelést. Azt, hogy egy ember milyenné válik, mégis a szülő, az iskola és a társadalom együtt határozza meg. Az egyetlen, aki egyáltalán figyel a gyerekekre a filmben, az egy pap. Hogy jól figyel-e, az már más kérdés. Ő is csak átlagos ember.

– Könnyen szót ért a gyerekekkel? A filmjében végül is öngyilkosságot kellett eljátszaniuk.

– Nagyon őszinte és bizalommal teli a viszonyom a gyerekekkel mindegyik filmemben, soha semmit nem titkoltam el előlük és nem hazudtam nekik. Átbeszéltem velük a dolgokat. Nem vitatom, pszichológiai stresszhelyzetben voltak, amikor az akasztást vettük fel. Mindent megtettünk, hogy ők a lehető legnormálisabban érezhessék magukat. A szülők is ott voltak. Egy biztos: ezek a gyerekek nem akarnak így öngyilkosok lenni… Sokat komolyodtak.

– A szülőket hogyan sikerült meggyőznie?

– Megkapták a forgatókönyvet. És volt is olyan, aki nem engedte el a gyerekét. Minden szülőnek és gyereknek megvolt a döntési joga. Az viszont igazán elszomorít, hogy bár profi munkát végeztek, senki sem figyel rájuk. A gyerekekkel soha nem készített senki interjút. Ugyanez volt a Céllövölde és a Torzók esetében is. Ez az ország nem törődik a gyerekeivel és a tehetségeivel, ez is bizonyítja a film ábrázolásmódjának pontosságát.

– A hetedik kör sem tudja kikerülni a mai magyar forgalmazás anomáliáit.

– A helyzet tragikus. Három céggel is próbálkozott a gyártó Hunnia, Sándor Pál producer azután döntött úgy, hogy saját maga fogja forgalmazni. Nem biztos, hogy ez egy jó módszer, hiszen ez egy külön szakma. Az, hogy legfeljebb hárommillió forintot tudunk a disztribúcióra fordítani, nonszensz. Nem vagyok egy elitista, arisztokrata filmrendező, engem érdekel a filmem sorsa, a nézők véleménye, különösen, hogy az adófizetők pénzéből is készült.

– Lesz tetralógia?

– Szándékoltan biztos hogy nem. De ki tudja?

A film tabut sért – állítja Sopsits