Pedig amúgy igen izgalmas, korábban filmen is látott történetet dolgozott fel: a St. Louis nevű német hajó egyik legnehezebb útját azzal a 907 zsidó menekülttel a fedélzetén, akiket 1939 tavaszán propagandacélból engedtek távozni Németországból Kubába, ahol azt ígérték, befogadják őket. És ahol aztán mégsem akarták befogadni a menekülő csoportot, a nácik nagy örömére, hiába horgonyoztak Havanna kikötője előtt, karnyújtásnyira a céltól napokon át. Mindannyian pontosan tudták, ha visszatérnek Hamburgba, a megsemmisítés vár rájuk. Tudták ezt a kubaiak, az amerikaiak és a kanadaiak is, és számos latin-amerikai ország vezetői, ahol hirtelenjében megpróbáltak menedéket találni, mégis mindenütt visszautasították őket. És persze tisztában volt a lehetséges végkifejlettel a hajó kapitánya is. Ennek megfelelően cselekedett, emberként.

Sinoué dokumentumregényt írt a történetből, ami jelen esetben azt jelenti, hogy regénynek gyenge, történelmi tanulmánynak pedig túl dramatikus. Megidézett hősei egysíkú papírfigurák maradnak. A sokáig gitárművészként ismert író mintha nem érezné a regényírás akkordjait. Története ahányszor csak regénybe fordul, idegesítővé válik érzelmi eltúlzottsága a szereplők teátrális megnyilvánulásai, párbeszédei miatt. Ahogy azokat Sinoué elképzeli. Goebbels felnevet, és kacagása a Brandenburgi kapuig hallatszik, a zsidó utasok pedig szinte egy jelenetben sem maradhatnak megaláztatás nélkül. Az egyetlen szereplő, akivel azonosulni lehet, Schröder kapitány: egy régi vágású német úr a nácik és az üldözöttek közt. Egy józan alak az őrületben. Jobb, amikor a szerző átvált történetíróba, s csak szikáran meséli az eseményeket. Rengeteg dokumentumot idéz, naplókat, titkos diplomáciai üzeneteket, cikkeket, amelyeket sikerült kibányásznia a levéltárakból, hírlaptárakból, és sajnos nincs szíve nem közölni őket olykor oldalakon át. Egyrészt jó, hogy ezek hozzáférhetők a kötetben (a teljes utaslista például), de burjánzásuk nem feszíti pattanásig az izgalmakat.

Talán csak az utolsó negyven-ötven oldal, a történet megol dása az, ami magával sodorja az olvasót. Mert már nagyon tudni szeretnénk, hogy mi történt végül a 907 utassal: eljutottak-e Kubába, vagy ha visszatértek Németországba, túléltéke? De az érdekfeszítő vég nem Sinoué írói érdeme, hanem a valós történeté. Csak ennek összegyűjtött dokumentumai miatt érdemes ezt a könyvet odatenni a polcra, mondjuk a másik zsidókivándorlás-regény, az Exodus mellé. Egyébként nagyon messzire kellene helyezni tőle.

Gilbert Sinoué: A pokolra szánt hajó, Park Könyvkiadó, 2009, 336 old., 3500 Ft