A hajdanán Vidám Vízilónak becézett, whiskyben ázó, komisz-cinikus londoni botránykeverő kalandjai azonban csak eztán kezdődnek: gyermekkori barátja, Lord Logan swaffordi kúriájába hívatja meg magát, hogy leukémiás keresztlánya szolgálatába állva magyarázatot leljen bizonyos vidéki isteni megnyilatkozásokra – busás summáért garázdálkodva.

Stephen Fry, ez idáig nyolckötetes brit színművész, írózsurnaliszta, kulturális és közéleti tényező, az angol (abszurd) humor ádáz képviselője 1994-es, második opusa: regény a regényben. Ted Wallace munkája, a Más emberek versei: Albert (a 237., 241. oldalon: Alfred!) Bienenstock, magyar-zsidó földműves és lótenyésztő, cukorrépa-termesztő, csodatévő, valamint médiabirodalom-építő fia, Michael Logan mágnás szomorú- és karriertörténete. Emellett az ágaskodó szexualitásától megriadt, zavart fűzfapoéta, a gyógyító Megváltóként ámulatot keltő, tizenöt esztendős David Logan kórlapja. A halálos kamaszkor röhejesen megrázó, bölcs, tabukat sutba vágó természetrajza – levelekkel, limerickekkel, versidézetekkel tűzdelve.

A nemi identitását büszkén vállaló, homoszexuális szerző ördögi fricskája, hogy egy a politikai korrektséget hírből sem ismerő bohém-tökös nőfaló bőrébe bújik, míg megfesti a reverendáját levető, meleg BBC-producer, tévésorozat-rendező, Oliver Mills portréját. Akinek Napló Nancyhez írt affektáló-édi vallomásai rekeszizomgyötrően parádésak. Pék Zoltán fordítói kiválósága (ismét) méltatásra érdemes. A szerkesztőnek még gyakorolnia kell.

A rejtvénymegoldós Agatha Christie-krimiket parafrazeáló, Poirot-féle lepellerántó végkifejlet maró társadalmi élc.

A norfolki titok leleplezése arról a világjelenségről és alattomos következményeiről beszél, amely az extrém hajszolásába, a csodavárás kataton állapotába kergeti a fásult, önnön hagymázas illúzióinak kiszolgáltatott embert. Aki az önjelölt guruk-messiások-hittérítők birkanyájában ócska szlogeneket béget, érzéketlenné válik az igazra, a valódira, a szép(ség)re, míg képmutatásban megizmosodik.

„Seggbénítóan sivár korban élünk, a Krisztusát” – mondatja ki hősével a New Age-nek (is) férfias jobbhorgot beküldő, a magyar nagyapai örökséget gondosan ápoló Fry fölemelően őszinte, szeretnivaló, örökérvényű elmésségében. Az alábbi kijelentést: „Nos, tény, hogy a nők nem élvezik a szexet. Noha szinte vallás lett számukra ennek tagadása, …” hidegvérrel fogadom; végtére egy rajongó tűrjön is.

Stephen Fry: A víziló, Kult könyvek, 2009, 361 oldal, 2990 forint.