Nem állítom persze, hogy a regionális híradók minden egyes adása izgalmas, érdekes és exkluzív, mert hát nem az. Korábban a miskolci körzeti stúdió műsorait néztem Egerben, a cívisvárosban pedig természetszerűleg a debreceniek munkáját látom, és sokszor volt/van olyan érzésem, hogy egyes anyagok csak „tölteléknek” jók. Az országos érdeklődésre számot tartó eseményeket megcsinálják a Budapesten szerkesztett híradó számára, a „futottak még...” kategóriába tartozó anyagok pedig a regionális műsorba kerülnek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az MTV vidéken dolgozó munkatársai silány és színvonaltalan munkát adnának ki a kezükből.

Egy dolgot ugyanis nagyon megtanultak ezekben a szerkesztőségekben: magát a televíziós szakmát.

Mert hát elképzelhető, hogy a regionális szerkesztőségek „mostohagyerekek” az MTV-nél. Lehetséges, hogy a „pesti” televíziósok lenézik a „vidékieket”. S még azt is el tudom hinni, hogy egyesek szerint kizárólag az a hír, ami a fővárosban történik. Egy azonban bizonyos: a különböző magyar kereskedelmi televíziókban szerencsétlenkedő „celeb tévéseket”, a bulvársajtó által felkapott „sztárokat” és a magukat médiaszemélyiségnek tekintő dilettáns üresfejűeket – tisztelet a kivételnek – a Magyar Televízió regionális szerkesztőségeiből páros lábbal rúgnák ki az első napon.

Méghozzá szakmai alkalmatlanság címén.

A körzeti stúdiókban dolgozó szerkesztők és riporterek ugyanis tudnak beszélni, képesek értelmesen kérdezni, és el tudják dönteni egy-egy eseményről, hogy van-e hírértéke vagy nincsen. Értenek ahhoz, amit csinálnak. Nagy ötlet, hogy a Magyar Televízió országos híradójában délidőben élőben kapcsolják a pécsi és a szegedi stúdiót, mert ebből világosan kiderül: a budapestiek helyett gond nélkül le tudnák vezényelni az országos híradót ők maguk is. (Nota bene, a kulturális fővárossá lett Pécs megérdemli, hogy az idén egyszeregyszer az ottani stúdióból adják a teljes déli híradót.)

Nem gondolom persze, hogy a CNN híres televíziósai, Anderson Cooper vagy Richard Quest sírtak volna örömükben, ha annak idején Pécsre, Szegedre vagy Debrecenbe kerültek volna tévés gyakornoknak. De a hazai kereskedelmi csatornákon feltűnt „tévés celebek” némelyikének jót tenne egy-egy vidéki kirándulás a regionális stúdiók világába. A kollégák szépen elmagyaráznák nekik, hogy hogyan kell megszerkeszteni és megvágni egy másfél perces anyagot, majd megmutatnák nekik azt is, hogy a stúdióban mi micsoda. Látod, celeb, ez itt a kamera, ez a mikrofon, ez a zsinór, ne bukjál föl benne, és nézd csak, celeb, az meg az ajtó, ott lehet innen kimenni. Visszajönni meg nem kell.