Birkapörkölt a világlajstromban?
– A tavalyihoz képest dupla nézőközönséggel, azaz legalább 80 ezer látogatóval számolunk az idei mohácsi busójáráson – közölte érdeklődésünkre Vikár Csaba, a busójárás főszervezője egy közelmúltban megnyílt veszprémi busókiállításon. A reményeket elsősorban arra alapozzák, hogy a mohácsi népszokás néhány hónapja felkerült az emberiség szellemi kulturális örökségének reprezentatív listájára. A veszprémi tárlat apropóját kifejezetten az UNESCO-jegyzékben való megjelenés adta.
Magyarország 2006-ban csatlakozott ahhoz a 2003-as UNESCO-egyezményhez, amelyet eddig 118 állam írt alá.
A dokumentum aláírói vállalták, hogy a saját országukban felmérik azokat az élő szellemi kulturális hagyományokat, amelyek fontos szerepet játszanak a kisebb-nagyobb közösségek identitásának meghatározásában, folyamatos erősítésében. Ezzel összefüggésben minden csatlakozó állam vállalta, hogy elkészíti ezen örökség saját nemzeti jegyzékét, amelyből rendszeresen felterjeszt néhány elemet az UNESCO ez ügyben illetékes bizottságának. Ez a szervezet hivatott dönteni arról, hogy évenként egyszer mely elemek kerülhetnek fel az emberiség szellemi kulturális örökségének reprezentatív listájára.
Idehaza ezt a folyamatot a kulturális tárca megbízásából a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum alá tartozó Szellemi Kulturális Örökség Igazgatóság koordinálja.
– Fontos leszögezni, hogynem valamiféle versenyről van szó – mondja Csonka-Takács Eszter, az igazgatóság vezetője. – A nemzeti jegyzékre történő felvételt csak az adott közösség kezdeményezheti, az ehhez szükséges szakmai anyag elkészítéséhez viszont segítséget adunk. Hosszas procedúráról van szó, hiszen például komoly fotó- és filmdokumentációt is össze kell állítaniuk a jelentkezőknek, éppen ezért nem meglepő, hogy egyelőre öt elemből áll a nemzeti jegyzék.
A listára való felkerülésről a 22 különböző szervezetet tömörítő Szellemi Kulturális Örökség Magyar Nemzeti Bizottsága előterjesztése alapján a mindenkori kulturális miniszter dönt. Eddig a mohácsi busójárás, a népművészet mesterei, a mezőtúri fazekasság, a kunsági birkapörkölt karcagi hagyománya, valamint Kalocsa és környékének élő néphagyománya került fel a listára. Ezekből szintén a nemzeti bizottság választja ki azt az elemet, amelyet évente egyszer Magyarország felterjeszt az UNESCO-lajstromra. Csonka-Takács Esztertől megtudtuk, jelenleg 7-8 közösség készül arra, hogy az általuk képviselt hagyomány felvételét kérjék a nemzeti jegyzékre, a jövőben pedig várhatóan évente 5-6 elemmel bővülhet majd a hazai lista.
Magyarország egyébként az első adandó alkalommal jelölt az UNESCO-jegyzékbe, még 2008-ban a mohácsi busójárást, amelyet egyéves procedúrát követően tavaly ősszel rögzítettek a listán. A tervek szerint az idén készülhet el az újabb nemzetközi jelölés, azaz várhatóan 2011-ben kerülhet be újabb magyar nemzeti örökség a nemzetközi jegyzékbe.
Néhány országban – többek között Kínában, Japánban, Dél-Koreában, vagy Horvátországban – valósággal sportot űznek abból, hogy minél több jelölést nyújtsanak be az UNESCO illetékes bizottságához, ezért tavaly több tagállam is kezdeményezte a felterjesztések számának korlátozását, ez azonban a nagyobb államok ellenállása miatt végül meghiúsult. Így aztán az a furcsa helyzet állt elő, hogy a jelenleg 166 elemből álló reprezentatív listán Kínának például 26, Japánnak pedig 16 szellemi kulturális hagyománya szerepel.
Vikár Csaba szerint a busójárás UNESCO-listára való felkerülésének kettős hatása lehet: egyrészt megkérdőjelezhetetlen az óriási presztízsértéke, másrészt a nemzetközi ismertség növekedése miatt már az idén február közepén tartandó mohácsi rendezvényen is érzékelhető lesz a turisták számának emelkedése.
Az emberiség szellemi kulturális örökségének reprezentatív listája egyébként megtekinthető a www.szellemiorokseg.hu weboldalon.
„A szellemi kulturális örökség: olyan szokás, ábrázolás, kifejezési forma, tudás, készség – valamint az ezekkel összefüggő eszköz, tárgy, műalkotás és kulturális színhely –, amelyet közösségek, csoportok, esetenként egyének kulturális örökségük részeként elismernek. Ez a nemzedékről nemzedékre hagyományozódó szellemi kulturális örökség – amelyet a közösségek, csoportok a környezetükre, a természettel való kapcsolatukra és a történelmükre adott válaszként állandóan újrateremtenek – az identitás és a folytonosság érzését nyújtja számukra, ily módon segítve elő a kulturális sokszínűség és az emberi kreativitás tiszteletét. (Részlet az UNESCO 2003-as egyezményéből.)
