Most inkább arra kérném önöket, hogy viselkedjenek úgy, ahogy egy rossz férj, aki nem vesz virágot március nyolcadikán, és csak hebeg az ajtóban, hogy ő bezzeg egész évben szereti az asszonyt. Minek erre egy külön nap?

A kultúra ugyanis jóval kényesebb ügy. Mert, persze, most pénteken, január 22-én is el lehet látogatni egy kis ingyenmozizásra az Urániába, beülni a számos koncert valamelyikére, olvasni vagy tárlaton nézelődni, de ezzel még távolról sem tudtuk le a dolgot. Egy csokor virág, finom bonbon, néhány becéző szó talán meglágyíthatja a legszigorúbb asszonyi szívet is, ám jó, ha tudjuk, a kultúra, ha valóban közel akarunk kerülni hozzá, ennél jóval engesztelhetetlenebb teremtés. Sokkal több hűséget kér, mint egy szerető, sokkal több figyelmet, mint egy szerelmes, és sokkal több gondoskodást, mint egy feleség. És ezt a viszonyt valóban nem lehet belezsúfolni egyetlen napba. Mert ez egyszerre házasság és szerelem. Mámorító börtön és szorító szabadság. Ünnepelni lehet és kell is a magyar kultúrát, annak értékeit, teljesítményét, hegyeit vagy épp völgyeit, kinek ízlése szerint, ám benne vagy vele élni, nem elég az ünnepi gúnya. Sok-sok hétfőre, keddre, esős vasárnapra van szükség ahhoz, hogy egy-egy verssel, zeneművel, színházi estével közelebb lopjuk magunkat hozzá. Centiről centire. És mennyi titkos ajtót kell kinyitni útközben! Mennyi trükköt megtanulni, kilesni kedvét, és félni haragjától.

Márai szerint egy népet igazából nem a történelméből, nem világraszóló tetteiből, rekordjaiból vagy sporteredményeiből lehet megismerni, nem arról, hogy mit írt, mit festett, mit állított ki a forgalmas közterekre, hanem hogy miként viszonyul saját alkotásaihoz. Önnön teremtő erejéhez. Kultúrájához. Mindenféle butaságra hivatkozva sorvasztja el ezt az erőt önmagában, vagy épp ellenkezőleg, tudatosan hagyja érvényesülni nap mint nap, míg a kultúrából műveltség, a műveltségből tudás nem lesz. Hagyja érni, mint a jóféle bort, de azt nem őrzi féltékenyen, hanem kortyolgat belőle jóízűen, boldogan, hiszen ismeri fűszereit, hőfokát.

Hat díjat és egy különdíjat nyertek a Népszabadság fotóriporterei a 28. Sajtófotó pályázaton: Kurucz Árpád négy, Reviczky Zsolt, Kocsis Zoltán és Móricz Simon egy-egy elismerésben részesült.

Szóval, merjünk ma rosszak lenni. Mert ebben a nemtörődő roszszaságban – akár egy lenyomatban – benne van egész évi élményünk,gazdagságunk. A boldogító tudat, hogy nekünk ez a nap igazából olyan mint a többi. Izgalmas és felejthetetlen.

Pécs EKF 2010

A Szliveni Képzőművészeti Galéria Keresztény művészet című ikongyűjteménye a Magyar Kultúra Napjától látható Pécsett, a Cella Septichorában.

AZ Európa Kulturális Főváros 2010 keretében nyíló tárlat viszonylag nagy időszakot átfogó alkotások egyedi darabjait mutatja be, egyúttal lehetőséget biztosítva az elmúlt néhány évszázad művészeti folyamatainak tanulmányozásához is.

Ez a páratlan gyűjtemény ikonokat, metszeteket, magas és mélynyomással sokszorosított rajzokat, egyházi tárgyakat, kőplasztikákat, fafaragásokat tartalmaz. A gyűjteményben a szent helyszínekről, a zarándokok által hazahozott egyedi művészeti tárgyak is láthatóak. A kiállítás a Bolgár Kisebbségi Önkormányzat, a Szliveni Képzőművészeti Galéria, a Baranya Megyei Múzeumok és a Pécs/ Sopianae Örökség Nonprofit kft. együttműködésével jött létre.

Fejér Gábor fotókiállítása a Magyar Kultúra Napján a Magyar Tudományos Akadémia aulájában a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia kiállítása amely 2010. február 4-ig látogatható