Hetek múltán találkoztunk a csallóközi Somorján, amely leginkább az általa megálmodott At Home Gallery révén ismert, immár a tengerentúli művészvilágban is.

A helybeli születésű fiú rajztanár édesapja és bátyja révén – utóbbi mára már Somorjai Kiss Tibor néven Budapesten élő, Munkácsy Mihály-díjas képzőművész – került egyre közelebb a művészethez. A rendszerváltozás után azonban világot akart látni. 1992-ben Vancouverben kötött ki, ahol angoltanára Suzanne lett, akinek a maláj és kínai gyökerekkel rendelkező szülei Kuala Lumpurból vándoroltak Kanadába. Ismeretségükből szerelem, majd házasság lett. – Három év múlva édesapám súlyosan megbetegedett, és úgy éreztem, mellette a helyem. Suzanne pedig jött velem – emlékezik vissza Kiss Csaba.

Szülővárosában vettek négyszobás lakást, amely kettőjüknek nagy volt. Ekkor döntöttek úgy, hogy kanadai álmukat a csallóközi kisvárosban váltják valóra. – Így született meg 1995 karácsonyán a lakásgalériánk, vagyis az At Home Gallery – folytatja ugyancsak magyarul Suzanne Kiss.

A látogatók a megadott időpontokban becsengethettek hozzájuk, s megtekinthették az általuk szervezett tárlatokat – Annyiban szerencsénk volt, hogy akkortájt, a sötét meciari időkben a szlovák állami képtárakban csak a nemzeti és konzervatív stílust képviselő művészek kaptak helyet. A modern hazai, de még a cseh alkotókat is kiszorították. Őket karoltuk fel, más magánképtárakhoz hasonlóan, mi is. Így mutatkozott be Somorján a cseh Vladimír Kokolia, Jirí Sopko, a szlovák Jana Zelibská, továbbá Bartusz György és sokan mások. Egyre nagyobb művészi rangot jelentett kiállítani Kisséknél, mert főként a szlovákiai és a cseh, később aztán már az osztrák és a magyarországi kritikusok is eljártak a tárlatokra.

Csaba Csallóköz egyetlen megmaradt zsinagógája melletti utcán nőtt fel. A rendszerváltás előtt raktárnak használták a műemlék épületet, amelyet már kikezdett az enyészet. Ebbe álmodták meg feleségével a művészet szentélyét, az egykori, ugyancsak roskatag zsidó iskola helyére pedig a művésztelepet. A szlová kiai hitközség képviselői rábólintottak tervükre. Barátaikkal együtt több mázsa galambürüléket és más szemetet talicskáztak ki. Szívós munkával pénzt is szereztek a felújításhoz. – Jelentős összeget kaptunk a londoni Rothschild-alapítványtól, eredményesek voltunk hazai, magyarországi, cseh és svájci pályázatokon is. Lassanként valóságos csoda született, mert fokozatosan visszatért a különleges helyszín sajátságos szelleme és hangulata, amely azóta több száz művészt vonzott ide – emlékezik vissza Csaba. A századfordulóra felépült a művésztelep is, ahova német, svájci és más alapítványok révén már képzőművészek, írók járnak alkotni, jóízűeket beszélgetni a vendégszerető Kiss házaspárral. Túlzás nélkül elmondhatjuk tehát róluk, hogy rangot vívtak ki a művészvilágban. Bostonba, a műemlékvédők nemzetközi konferenciájára is azért hívták meg őket, hogy bemutassák az újjáéledt zsinagógát, amely tovább élteti és erősíti az At Home Gallery márkanevet.

Kocsis Zoltán és az Amalinda közös koncertje, Milan Dvorsky estje, Presser Gábor, Varnus Xavér hangversenye, a japán táncperformance, a cseh Iva Bittová fellépése és sok-sok más képzőművészeti, illetve zenei rendezvény él több ezer látogató emlékezetében és lelkében. Idestova tíz éve a házaspár meghívására látogatott első ízben Szlovákiába és a somorjai zsinagógába a dalai láma. Tiszteletére tibeti szerzetesek készítettek a helyszínen többhetes, fáradságos munkával színes homokból mandalát, amellyel az istenségek különféle képi ábrázolását mutatták be, majd őszentsége látogatását követően az élet múlandóságának és a természet örökkévalóságának egyfajta jelképeként az egész alkotást a közeli Dunába szórták.

Tavaly ősszel ismét visszatért ide Presser az új zenei fesztivál egyik rangos szereplőjeként. Előtte Baruch Myers, az amerikai származású pozsonyi rabbi három neves szlovák művésszel, Boris Lenkóval, Jozef Luptákkal és Milos Valenttal közösen adott emlékezetes hangversenyt.

Kérdem tőlük, hogy miszerint válogatják össze a műsorokat, és miként sikerült széles körű nemzetközi kapcsolatokra szert tenniük. – A kortárs képzőművészet és zene sokszínűségét, minél több értéket szeretnénk bemutatni. Kapcsolataink pedig szinte hétről hétre bővülnek új partnereink újabb ismerőseivel – hangzik Csaba válasza.

Suzanne folytatja: – A világ más-más részéről érkeztünk, de ugyanolyan értékrendet képviselünk. Mindketten azt tartjuk, hogy adni, másoknak emlékezetes élményt nyújtani a legszebb – csicsergi. Aztán persze elárulja, hogy olykor bizony hiányolja a tengert, a hegyeket, a nagyvárosi zsivajt, no meg a szülőket, akiket legfeljebb évente egyszer lát viszont. – Ma már az internet és a videotelefon azért sokat segít – teszi hozzá apró sóhaj kíséretében. Noé, ötéves gyermekük felváltva, magyarul és angolul szól a szüleihez. – Ő már most abszolút kétnyelvű, lassan megtanul szlovákul, aztán majd németül is – közli Csaba.

Hamar kiderül, hogy Suzanne főleg a csirkepaprikást, a székely káposztát és a halászlét kedvelte meg, Csaba viszont a különlegesen fűszerezett, csipős maláj csirkét. – Leginkább azonban az olasz konyhát szeretjük, az ezerféleképpen készíthető spagettit és a sok-sok zöldséget. Ma is ilyen vacsorát készítek svájci művészvendégünknek, aki olasz nemzetiségű – teszi hozzá Suzanne.Férjét az őszi idény terveiről kérdem, fennállásuk tizenötödik évfordulóját ünneplik majd. – Ezek még csak álmok és tervek. Aztán majd remélhetően a rendezvények beszélnek helyettünk, mint eddig majdnem mindig – közli szerényen.

Kiss Csaba és felesége Somorján vettek egy négyszobás lakást, amely kettőjüknek nagy volt. Ekkor döntöttek úgy, hogy kanadai álmukat a csallóközi kisvárosban váltják valóra. – Így született meg 1995 karácsonyán a lakásgalériánk, vagyis az At Home Gallery – folytatja ugyancsak magyarul Suzanne Kiss.