A Zürichi-tó is befagy
Svájc olyan semleges, gondolhatni; pedáns, mint a szürke köpenyes iskolamester. Az ilyen sztereotípiákkal megy szembe Hans Peter Klauser Szegény Svájc című kiállítása, amely a Mai Manó Ház George Eastman Termében látható. Az eredetileg Die Andere Schweiznak (A másik Svájc) keresztelt kollekcióban Klauser jó dokumentaristaként azt mutatja meg: ami az alapokat illeti, Svájc sem más, Svájc sem különb, mint a többi ország.
A fogyatékosok gwatti otthonának udvarán bennlakók üldögélnek, zenélnek; ugyanott, az ebédlőben tolókocsisok botjukkal labdáznak, a sorozat következő darabján a mozgássérülteknek rendezett akadályfutás pillanatait láthatjuk. Ez is Svájc.
A Sulzer gyárban vége a munkának, szállingóznak hazafelé a jól öltözött dolgozók; a Von Roll gépgyárban olajos arcú munkás ebédel, kezében (nyilván svájci) bicska, fején (svájci-) sapka, előtte snapsz; unterheini hímzőpince, népkonyha, krumplikapálók, tetőfedők, szénagyűjtők. Szilveszteri maskarások. Ez is Svájc.
Önfeledten körhintázók a küssnachti országos vásáron, pillanatképek a wollishofeni faluház életéből; Gotthard Schuh fotós (amúgy Klauser egyik mestere) a Jelmoli áruház óriásait fényképezi Zürichben. A St. Gallen-i macskaköves Weber utcán árnyak sietnek gazdáik után; az Appenzeler-földön öltönyös, kalapos középkorú és öregurak néznek a semmibe, oldalukon kard – megyegyűlés van: ez is Svájc.
Egy nő a csomagjain alszik az ideiglenes gyűjtőtáborban, 1945-öt írunk; SU feliratú kabátban orosz internált férfi szögesdróton keresztül nézi a tehervonatot, a fejében pedig… Ki tudja, mi jár a fejében. Katonazenekar játszik a szovjet internáltaknak. Menekült gyermek a zürichi pályaudvaron, szintén menekült kiskölyök nagykanállal eszi a majdnem-mindegy-mit; gyönyörű, de szomorú tekintetű francia menekült kisfiú, ugyancsak Zürichben. Ez is Svájc.
Jó lenne hinni, hogy akad még Európában egy olyan ország, amelyet nem érintett meg a huszadik század nyomora és olykori kilátástalansága. Ha ezt hittük Svájcról, éppen jól és jókor jött Klauser – hazánkban eddig sosem látott – kollekciója. A művész egyike volt azoknak, akik azon dolgoztak, hogy eloszlassák a kis országot övező tévhiteket, s akik – most már látjuk, helyesen – a dokumetarizmusban látták a jövőt. Nem csak hétköznapi szeleteket láthatunk a Szegény Svájc képein, de roppant érzékenység mutatkozik meg a kamera túloldaláról. Már-már költészet. Az 1989-ben elhunyt Klauser január 24-ig látogatható kiállításán az látható, hogyan látja saját magát Svájc. A bezzegelők pedig kénytelenek leszámolni a steril semmilyenség ideájával. Mert bizony a fizika az Svájcban is fizika: olykor még a Zürichi-tó is befagy.
