1921-ben született Erdélyben, Nagyenyeden. Az 1940-es bécsi döntést követően az Eötvös-kollégium hallgatója lehetett, majd 1946-tól a párizsi École Normale Supérieure ösztöndíjasaként tanult tovább. Munkabírására jellemző, hogy betöltötte az MTI párizsi tudósítójának posztját, emellett titkára volt a párizsi Magyar Intézetnek is.

1949-ben tért haza Budapestre, 1955-től az engedélyezési, cenzorálási tevékenységet végző Kiadói Főigazgatóság elnökévé nevezték ki. 1963 és 1966 között az MSZMP Központi Bizottsága kulturális osztályvezetőjeként dolgozott, majd 1988-ig vezette az ELTE francia tanszékét. 1982-től 1988-ig a Lázár-, majd a Grósz-kormány művelődési minisztere volt. Kiváló hivatalnoknak tartották.

Tudományos tevékenységének legnagyobb visszhangot kiváltó eredménye az 1986-ban, három kötetben megjelent Erdély története, amelynek főszerkesztője és társszerzője is volt.

A korra jellemző, hogy Ceausescu személyesen nyilvánította művet történelemhamisításnak. A nemzetközi szakirodalomban azonban túlsúlyban voltak a pozitív visszhangok.

Köpeczi Bélának a rendszerváltás után is volt hová visszavonulnia. Halálával korunk egyik utolsó polihisztora távozott.