Petőfi Sándor gatyában táncol. Hajdu Steve körülbelül ennyit tudhatott az irodalomról, amikor kilencéves korában karácsonyra a gatyában táncoló költő egyik művét kapta, a János vitézt. A könyv első lapján jól olvasható betűkkel ez állt: „kisfiam, boldog karácsonyt, születésnapot és névnapot”. A kis Steve, aki december 26-án tartotta a névnapját és január 9-én született, ekkor döbbent a szomorú valóságra, hogy ezután már a büdös életben mindig csak így fog ajándékot kapni: hármat az egyben.

Miután végzett a verses regénynyel, tíz évvel idősebb bátyja vette kezébe olvasási szokásait. Ő a maga részéről falta a könyveket, külön olvasási naplót vezetett minden könyvről, és Steve-et is valami hasonlóra akarta rávenni. Egyszer olvasni valamit ezüst, kétszer arany, háromszor bölcsesség, szokta mondani, és addig-addig nógatta öcscsét, míg az szép lassan begörcsölt ettől.

Amúgy is furcsa viszonyban volt a könyvekkel. A kötelező irodalmat utálta, inkább olvasott verset, vagy drámát. Ez utóbbira debreceni amatőr színjátszó korában kapott rá. Névrokona, Hajdu Szabolcs, a későbbi rendező, aki szintén oda járt színjátszani, egyszer ugyanis azt kérdezte tőle, hallott-e már a francia-román színműíró, Ionesco darabjáról, a Kopasz énekesnőről. Steve persze nem hallott. Amikor viszont elolvasta a drámát, jót szórakozott, bár kissé furcsállta, hogy épp csak énekesnő nem szerepel az egészben. Hát ez így most hogy, tolult fel benne a klasszikus kérdés.

A Színművészeti Főiskolán aztán már tényleg elkezdett komolyabban olvasni. Falta Vonnegutot, imádta Márquezt, amikor pedig Spiró György és Korniss Mihály is tanította, elolvasta tanárai szinte összes művét. Igaz, ha kérdezték, nem tudta megmondani, vajon van-e kedvenc írója. Gyerekkorában Tom Sawyer akart lenni, később a Kis hercegért rajongott, olvasott klasszikusokat és Dan Brownt, szerette Esterházyt, Mrozeket és Fehér Bélát. Olyan kuszának tűnt sokáig mindez, esetlegesnek, szétszórtnak, amolyan vezérelv nélküli izének.

De kell-e ide egyáltalán vezérelv? Hajdu Steve úgy gondolja, nem. Azt olvas, amit szeret, nem érdeklik az elvárások, és fogalma sincs arról, mit vinne magával egy lakatlan szigetre.

Talán a Káma-szútrát.

És Naomi Campbellt.

Polcfigyelő

Mintegy ezerötszáz könyve van, ebből kétszáz Budapesten, a többi a szüleinél, szülőfalujában, Hortobágyon.

Könyvespolca Indonéziából való, teakfából készült, évekkel ezelőtt vásárolta. Majdnem két méter magas és másfél méter széles.

Nem rendszerezi a könyveit. József Attila versei után például rögtön Patik László színházelméleti könyve áll, bár a két Dan Brown egymás mellett található. Fehér Bélától egyszer kapott egy dedikált kötetet, amit a bátyjának ajándékozott.

Küldje be!

Saját könyvtárával kapcsolatos egyéni ötleteit, hasznos tanácsait ossza meg velünk, és töltse fel a www.nol.hu/magazin címre!