Fából faragott Biroland

Bíró Tamás akkor találta ki Birolandot, amikor négyéves unokájának ajándékot keresett, de nem talált olyat a boltban, amit szívesen a kezébe adott volna. Azt gondolta, majd ő készít neki kreatív játékot.

Elővette a lombfűrészt, és kisebb-nagyobb elemeket vágott ki fából. Az egyes darabokból aztán már a gyerekkel együtt raktak össze különböző figurákat: zsiráfot, szarvast, rénszarvast, szamarat, lovat, tevét, elefántot, békát, pávát, békát – egész állatkertet. Aztán jöttek a bohócok, kezükben hangszerrel, a várépítő játék, majd az autós – guruló kerekekkel. Később a nagypapa le is festette az egyes darabokat. Elkészült Biroland, amely 2002-ben egy találmányi kiállításon Genius-díjat nyert. Ezt követte később egy másik Genius-díj egy másik találmányáért.

A most 72 éves Bíró Tamás 8–10 éves lehetett, amikor már egészen virágzó kis biznisze volt Szolnokon, ahol született. Fából, lombfűrésszel Walt Disney-figurákat készített, fogta őket, és apja után ment a vállalati rendezvényekre, ahol két forintért árulta darabját. Szép, nagy bársony tárcába gyűjtötte a pénzt. Mégse lett se üzletember, se játékgyáros. Villamos-, majd gépészmérnök diplomát szerzett, feleségül vette gyerekkori szerelmét, akivel Nyíregyházára költözött. Tucatnyi szabadalma van (az egyik a madarakat óvja az áramütéstől a villanyoszlopokon), idejének nagy részét ezek menedzselésével tölti. Meg fest. Épp a napokban nyílt kiállítása.

Utazásaik során mindenütt vesznek egy babát, bábot vagy bohócot, ezek vannak a székeken, polcokon, falakon – az egész lakás olyan, mint egy játékbolt. A fából faragott Biroland ide már nem is fér, a pincében őrzik, kartondobozokban. Már ami a kollekcióból megmaradt. Mert elhordják! – mondja félig mosolyogva, félig dohogva a feltaláló. „Csak megmutatom a gyereknek, aztán visszahozom” – szokták mondani látogatói, de sosem hozzák vissza. Leszámítva egy kis barátját: ő minden héten eljön az apukájával, visszahozza, amit az előző héten elvitt, és választ egy másikat. Közben eldiskurálnak.

Pár csavar kérdése, és a szarvas átváltozik lóvá, szamárrá, zebrává; a páva szárnytollai, mint a legyező, szétterülnek a feje fölött. Bíró Tamás soha nem forgalmazta a játékait, de amikor kiállításokra hívták, pár dobozzal mindig készített. Meséli, volt, hogy este csörgött a telefon, mert orra bukott a zsiráf.

– Akkor állítsa fel, apuka! –felelte ilyenkor Bíró Tamás, de legközelebb már talpat is vágott a zsiráf alá. A dossziéja tele van játéktervekkel, rajzokkal. Sőt, írt két meséskönyvet is, saját rajzaival illusztrálva – a szereplők egytől egyig Biroland lakói. Csak nincs, aki kiadná. Ő rendezte be pár éve a nyíregyházi könyvtár gyerekcentrumát is: a játéktár akkori vezetőjével azt tervezték, innen ugyanúgy kölcsönözhetik majd a gyerekek a játékokat, mint a könyveket. Ez azonban füstbe ment.

Búcsúzóul, amikor elhelyezkedik kedvenc foteljében, néhány játékot az ölébe vesz, csak megkérdezem: aztán szokott-e a bábukkal beszélni.

– Hát olyan hülye azért nemvagyok! – szívből nevet, és magához öleli a rénszarvasát állva hajtó Mikulást.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.