Egészséges telekgimnasztika
A fejlesztési pályázatoknak köszönhetően ma egyre gyakrabban épülnek, méghozzá látványos toldalékként, és ezek már csak új pozíciójuk miatt sem csupán szerény melléképületek – gyakran egyenesen ellenpontjai vagy új ékkövei a régebbi iskolának. Imponálóan nagy belső terük éppolyan jól mutat iparibb hatású mennyezettel (pécsi Ciszterci Nagy Lajos Gimnázium vagy a budapesti Rákóczi), mint organikus bordaboltozattal (Veresegyháza) áthidalva, felülvilágítókkal esetleg (Toldi Gimnázium, Budapest), vagy visszafogott téglamértannal (gödöllői Premontrei Gimnázium). Szóval, sikerágazat, ami ezúttal Veszprémben folytatódott – és általában az is meglátszik, hogy az építészek szeretik az ilyen munkákat.
A Lovassy fő épülete jó negyven éve épült a szocialista városközponttól nem messze és részben annak részeként, egy északnyugati domboldalra. A Bakony és a vár felé néző lejtőn az iskola is lépcsősen húzódik az alatta húzódó gerinc családi villáihoz: ide, nyugati oldalára az alsó kosárpálya és főleg sok-sok szikla helyére épült meg az új tornaterem.
Az ilyen bővítésekkor persze sosincs elég hely, valamit a tervekből vagy a korábbi funkciókból be kell áldozni. A tervezők sokáig a teljes lesüllyesztés gondolatával is eljátszottak, amivel ugyan nem vesztenek területet (tetőkert vagy másik pálya kerülhetett volna a tetőre), de a lehetséges előnyök és hátrányok között a költséglehúzás vagy főleg -többlet az ilyen pályázatokban is az egyik legsúlyosabb érv. Az igazán jó épületeken azonban ez nem látszik meg. A győri Fényjel Stúdió építészei (Pozsgai Zoltán, Takács Attila, Katona István) olyan önálló épületet terveztek ide, amely nem akar a főépület fölé nőni, ugyanakkor önálló karakter, ami izgalmasabbá teszi az épületegyüttest. Az iskolai főbejárattól alig látni, az alsó, Galamb utcai fronton viszont önálló egyéniség: fával keretezett üvegfala hűvösen nyugtatja a kissé tarka utcaképet, egyben szelídítő lépcsőfokot is képez a kisebb lakóházak és a fölöttük magasló gimnázium között. Illeszkedés, illeszkedés – minden irányban ez a legfőbb erénye. Ahogy maximálisan kihasználja a rendelkezésére álló helyet, ahogy tömegének két eleme egymásba és a lejtőbe olvad, ahogy a téglával burkolt test a vakolt csarnokteret magába foglalja, ahogy támfalak helyett sokfunkciós diákparkot ígér itt, a kertek alján.
Ahhoz, hogy 300 fős lelátójával elférjen a 16x30 méteres új épület, a sportpálya és az összekötés útjában egy tanterem szűnt meg. A gimnáziumhoz egy üvegezett nyaktaggal kapcsolódik, és itt külön utcai bejáratot is kapott – ezzel elérhető, hogy a bérlők az oktatástól biztonságosan elkülönítve is használhassák. (A tornaterem-építési láz másik magyarázata ugyanis ez: az iskoláknak önálló bevételi forrást teremt.)
És a végére maradt a legfőbb erénye, az a sallangmentes nagyvonalúság, úgy képez barátságos teret, hogy semmilyen sorminta jellegű díszítéssel nem él. Belülről ez a tavaly Pro Architectura-díjat kapott csarnok ugyanis már-már meghitt: a mennyezeten farácsozat mögé rejtve minden befújó- és elszívócső, a tető terhét viselő betongerendák is karcsú gerincvonalakká szelídülnek, napközben csak a felülről beeső fények és a tégla- és faszínek pasztelljei érvényesülnek.
