A Rómer Ház az alternatív kultúra sajátos hangulatú otthona a kisalföldi megyeszékhelyen.

Épületében működik a Hrabal mozi, mely a plázából kiszorult filmeket is vetíti, igaz, előfordul, hogy alkalmanként csak öt-hat nézőnek. A premierteremben underground zenekarok, művészeti együttesek mutatkoznak be, néha suta, máskor merészen eredeti, nyers vagy félprofi, profi produkciókat láthat, hallhat a főleg fiatalokból és a vállaltan hobó külsejű, öregedő értelmiségiekből verbuválódott közönség.

A Rómer Ház falán most odafirkantott aláírásokkal teli plakát feszül. A támogatás hiányában veszélybe került kultúrfészek megmentésére szervezkednek a civilek, illetve már nem csupán ők. A pártok közül elsőként a Lehet Más a Politika Győr-Moson-Sopron megyei szervezete ébredt, sietve osztozik az underground kultúra kedvelőinek, követőinek fölháborodásában, és azt ígéri, minden erejével közreműködik a mentőakcióban. Merthogy egy demokráciában minden fiatalnak joga van az igényes kultúrához.

Más párttól egyébként nem is nagyon várható, hogy érdemben kiálljon a házért. A Mediawave szervezői korábban a szocialista városvezetéssel különböztek össze, most a fideszes város-, illetve megyeirányítókkal nem tudnak kijönni. Úgy látszik, az alternatív kultúra a hivatalosságokkal hivatalból összeférhetetlen. Vagy fordítva.

Az underground győri otthonteremtéséhez a megyei önkormányzat adta az épületet, az intézményt működtető közalapítványt pedig évente ötmillió forinttal támogatta. Ebből a bevételből és más forrásokból tartották fenn a Rómer Házat, mely vállaltan rétegigényt elégít ki, de bárkit szívesen fogad barátságos, sörszagú félhomályban. Ezen túlmenőleg a Mediawave hátországának is számít.

A megyei önkormányzat legutóbb arról döntött: a kormányzati elvonások miatt ezentúl kizárólag kötelező feladatait látja el – azt sem tudja még pontosan, hogy miből –, önként vállalt tevékenységeit képtelen folytatni tovább.

A Rómer Házat nem szünteti meg, de az anyagi támogatást kénytelen megvonni a működtető alapítványtól.

Összesen ötmillió forintról van szó. Jelenthet-e gondot ennyi pénz előteremtése egy olyan városban, ahol világcégek és sikeres kisvállalkozások tucatjai gyártanak, kereskednek?

A kultúratámogatás piaca azonban a jelek szerint már föl van osztva. Vannak állandó, nagy szponzorai a Győri Balett társulatának, a Négy Évszak Fesztiválnak – ezek közül is elsősorban a nyárinak, ahol ingyenes tömegrendezvényen eddig például a Toto együttes és Manfred Mann zenészei játszottak vagy éppen Bonnie Tyler énekelt. A helyi nemzeti színháznak is akadnak állandó pártolói, az igényes nemzetközi könyvszalon már jóval nehezebben, de azért még talál mecénásokat, s a győri Műhely című irodalmi periodika tematikus különszámaiban is olvasható a támogatók – igaz, már egyre rövidebb – névsora. Az egymást váltó látványos táncfesztiválok és biennálék kialakították a maguk vállalkozói körét. Alternatív rétegkultúrára azonban sem pénz, sem valós igényen alapuló vállalkozói szándék nem akad. A Mediawave is próbálkozott programjainak elárverezésével, akciója azonban teljes kudarcba fulladt.

A fényírók fesztiválja különböző pénzügyi vitákat követően Szombathelyen ver magának sátrat. Győri háttérintézménye így sem maradna funkció nélkül, ám az kétségtelen, hogy hivatkozási alapja a támogatások megszerzésére ezáltal erőtlenebbé válik.

A házat látogatók, az ott szereplők és barátaik mentőakciója bizonyára sikerrel jár. Ha ötmilliót nem tudnak is szerezni, helyet szereznek programjainak. A megyei kormányzat elnöke is bízik abban: az intézmény vezetője szerint évente 30 ezer látogatót fogadó ház ajtajára nem fordítják rá a kulcsot.