– Magához Doktor Parnasszushoz van szerencsém?

– Hát igen, ez minden bizonnyal a leginkább önéletrajzi filmem. Egy ódivatú színjátszócsoport, amelyik folyton a történeteit meséli, de senki sem hallgatja meg őket... Ja, és még abban is különleges, hogy a legtöbb filmes fiatal színésszel játszatja el önmagát, én pedig egy öreggel.

– A film pedig egyértelműen azt sugallja, hogy ma már nincs szükség mesélőkre.

– A helyzet minden nap romlik. Abban az információs rengetegben, amely ma minket körülvesz, nem csoda, hogy az emberek lassan elvesztik a személyiségüket, pláne a fantáziájukat. Én szerencsés voltam, vidéken nőttem fel, ott az egyetlen technikai kütyü a rádió volt. A fiamat is rendszeresen elviszem magammal az olaszországi házunkba, ahol nincs tévé, net vagy Playstation. Két nap kell ahhoz, hogy elkezdjen a fantáziáját használva játszani. Ezt tanácsolom mindenkinek: olykor kapcsoljanak ki mindent.

– Volt forgatókönyv?

– Hogy is szokták mondani? Szervesen alakult a mese. Amikor Heath Ledger elhunyt, azt hittem, hogy számos jelenetben tudok majd csalni egy dublőrrel vagy digitális trükkel, de nem ment. Át kellett gondolnom és újrafogalmaznom az egészet. Ironikus, de Heath halála jobb filmkészítővé tett engem.

– Végül miért három színésszel helyettesítette?

– Mert nincs olyan, aki egyedül, önmagában erre képes lett volna. Mindemellett olyan színészeket kerestem csak meg, akik jóban voltak vele. Johnny Depp az egyik legjobb barátja volt, ő volt az első, akit felhívtam. Azt akartam, hogy „családban maradjunk”. Érdekes volt kettőjük kapcsolata. Johnny mindig is szerette szemmel tartani azokat a tehetségeket, akik elég jók voltak ahhoz, hogy konkurenciát jelentsenek neki. Heath pedig tanult tőle, nem is keveset. Megérintette őt az Isten, minden idők egyik legjobb színésze válhatott volna belőle.

Ezen a héten aztán van választék: két magyar filmet is bemutatnak, meg az új Terry Gilliam, meg még egy kiszöldemberkés rajzfilm és mégy egy amerikai romokm. Aki ebből nem tud választani...

– Számos elmélet kering Ledger halálával kapcsolatban. Önnek talán magyarázata is van rá.

– Ne higgyen el semmit, amit az újságok írnak! „A rendszer áldozata lett, Joker végzett vele!” A Warner ezzel a szöveggel ugyan nagyon jól eladta a Sötét lovagot, de egy arcátlan hazugság az egész. Ekkora baromságot! Én nem tudom megmagyarázni a halálát, nem is akarnám soha. Nem kéne halottnak lennie, de az. Ez tény, amit el kell fogadni. Remek ember volt és nagyszerű színész, szinte minden jelenetben meglepett minket.

– Sosem volt semmiféle morális kételye, hogy tényleg be kell-e fejeznie a filmet?

– Én inkább úgy gondolom, hogy így sikerült megőriznünk az utolsó alakítását. Mindenáron be akartam fejezni, és ezt az egész stáb így gondolta, még úgy is, hogy ezután ingyen dolgoztak.

– Tartja a kapcsolatot a Monty-Python csoport többi tagjával?

– Hogyne. Mi vagyunk a tulajdonosai a show-ink jogainak, és erre egy céget is alapítottunk. Legalább a fűtésszámla meg majd a nyugdíj garantált. Tudja, nagyon szerencsések voltunk, mert összejött hat olyan intellektuális fazon, akik totális szabadságot adtak egymásnak. Nem törődtünk a közönséggel, az elvárásokkal, és éppen ez volt a siker kulcsa. Mindenkit sikerült meghökkentenünk.

– A Python a humor Beatlese. Nem bosszantja, hogy sokan ma is az önök poénjaiból élnek?

– Nem, hiszen én is sokat lopok másoktól. A kreativitást tulajdonképpen mesteri lopásként tudnám definiálni. Persze akkor vagy a legjobb, ha ezt nem veszi észre senki.

– Felvette a brit állampolgárságot és lemondott az amerikairól. Miért?

– Mert már negyvenkét éve ott élek, és úgy gondoltam, hogy elég a hazudozásból. Már régóta nem vagyok amerikai.

„Már régóta nem vagyok amerikai”