Különös hirdetményt tett közzé a Nemzeti Tankönyvkiadó (NTK) december végén lapunkban. Olyanok jelentkezését várja, akik tankönyvekben megjelenő irodalmi művek szerzői, vagy azok jogutódai, hogy hozzájárulásukat kérje és a jogdíjról tárgyaljon velük. A névsorban túlnyomórészt már nem élő szerzők – például Bajor Andor, Cs. Szabó László, Gergely Sándor, Nádasdy Kálmán, Váci Mihály és sokan mások – szerepelnek, de ma alkotó író is fölbukkan (Tolnai Ottó). Érdeklődésünkre a kiadónál elmondták, a szóban forgó jogtulajdonosokat nem sikerült megtalálni, ezért kénytelenek ezt a megoldást választani – nem is hiába. A hirdetmény megjelenése óta már többen jelentkeztek.

Szerzői jogi szempontból új helyzetbe kerültek a tankönyvek az uniós csatlakozással. Korábban oktatási célból szabadon „beszerkeszthették” a művészi alkotásokat, illetve azok részleteit e kiadványokba, fizetni sem kellett érte. Az üzleti célú felhasználáshoz azonban szerzői hozzájárulás szükséges, a szerző halálát követő 70 évig díjazás is jár, ami emeli a tankönyv árát. (Ma már nálunk is üzlet a tankönyvkiadás, a piac túlnyomó részét 4-5 vállalat képviseli, az NTK évi 2500-3000 forgalmazott kiadványával egyharmad arányban piacvezető).

– Minden, tankönyveinkbekerülő képnek, irodalmi műnek, hangzó anyagnak a jogtulajdonosát meg kell találnunk, a fordítókat is – sorolja Kiss János Tamás fejlesztési igazgató. Megjegyzi, viszonylag egyszerű a feladat, ha az adott művészeti ágban egységes jogkezelő szervezet működik, mint például a grafika esetében a Hungart, vagy a zenei hangzó anyagoknál az Artisjus, mert csak ezekkel kell kapcsolatba kerülni. Bonyolultabb az irodalmi szövegek átvétele (szöve ggyűjteményekhez, olvasókönyvekhez), mert kevés kivétellel, minden jogtulajdonossal külön-külön kell tárgyalni. Több ezer szerző vagy jogutód elérhetőségét kellett földeríteni, és ha megtalálták a partnert, hónapokig tarthat vele az egyezkedés. A jogdíj mértéke a kiadó és a jogtulajdonos megállapodásától függ ugyanis.

Jelentős különbségek lehetnek a díjak nagyságában. – Sok szerző, jellemző módon a nem fiatal és a szociálisan leginkább rászorulók közül, ingyen hozzájárul a tankönyvi közléshez, mert megtiszteltetésnek veszi – említi a fejlesztési igazgató. –Vannak viszont, akik nem tudnak különbséget tenni a saját kötetben vagy tankönyvben, illusztrációként történő megjelenés között. Olykor irreális anyagi igénnyel lép fel a már nem élő szerző távoli rokona, jogtulajdonosként. Külön probléma, hogy bár a tankönyvek öt évre kapnak engedélyt, a szerzőkkel nem mindig sikerül ilyen távra megállapodni. Ilyenkor évente hosszabbítják velük a szerződést, emelt díjazással. Kiss János Tamás szerint ez az alkukényszer a szerző, jogutód pozícióját erősíti. Az NTK-nak (és versenytársainak) végső eszköze: kihagyhatják a következő kiadásból a vállalhatatlan igényt támasztó jogtulajdonos művét.

Évről évre rövidebb a föllelhetetlen jogtulajdonosok listája. Találni rajta egy-két olyan nevet is, amelynek gazdája nem „föllelhetetlen”, legfeljebb nem volt elég szemfüles, aki kereste. (Ilyen Tolnai Ottó. Nádasdy Kálmán jogutódjai között pedig minden bizonynyal ott van a fia, Nádasdy Ádám költő). Egy tavaly született jogszabály az „árva művek” után is díjfizetési kötelezettséget ír elő – a Magyar Szabadalmi Hivatalnál. De már a bejelentés sem csekély eljárási díjba kerül. Így aztán az „árva művek” várhatóan hamar kikopnak majd tankönyveinkből.