A magyarázat: a magyar néprajztudomány eddigi legnagyobb vállalkozásának kötetei nem tartalmi, logikai sorrendben, hanem a kéziratok megszületése szerint (az elsők még a XX. században) kerültek-kerülnek ki a nyomdából. Megjelent már a néprajz és a vele szoros kapcsolatban lévő társtudományok eddigi teljesítményeit összefoglaló kötet a gazdálkodásról (II.), a kézművességről (III.), az életmódról (IV.), a magyar népköltészetről (V.), a népzenéről, néptáncról, népi játékokról (VI.), a népszokásokról, néphitről, népi vallásosságról (VII.) és a társadalomról (VIII.) – a tervek szerint még ebben az évben megjelenő I. 1. kötet (félkötet) tárgya a földrajz, a tudománytörténet és a táji tagolódás.

Magyar néprajz I. 2 .– Táj, nép, történelem Akadémiai Kiadó, 745 oldal, 6800 forint

A főszerkesztőként Paládi-Kovács Attilától, szerkesztőként Flórián Máriától jegyzett I. 2. kötet (félkötet) a magyar népi műveltség korszakait tárgyalja a távoli, Urálon túli múlttól a XX. század derekáig, illetőleg néhány bekezdés erejéig a legközelebbi esztendőkig.

A tudós szerzők gazdag adatolással írják le az érdekesebbnél érdekesebb folyamatokat. Például azt, hogy a mindennapok megannyi mozzanata évezredek óta szinte változatlan. Hiszen hiába a XX., sőt a XXI. század, az ősi gyűjtögetőzsákmányoló életforma elemei ma sem tűntek el a valóságból. Sokan ma is gyűjtenek erdei gombát, köhögéscsillapító teának való virágot, ma is halásznak, vadásznak –, igaz, a valaha meghatározó varsától egyre ritkábban kell félniük a halaknak, s a vaddisznókra sem a lándzsa, a nyílvessző, hanem a csúcstechnikával előállított puska a fő veszély.

Másfelől kivesztek-kivesznek a valaha általánosnak mondható, nagyon egyszerű eszközök és mai logikánkkal érthetetlen szokások, hogy a századok során átadják helyüket a vasekének, a díszesen faragott-festett bútornak, a vonatról szóló népdalnak vagy a betlehemesek nemzetiszínzászlós templomocskájának.

A kötet nemcsak a néprajz iránt érdeklődőknek kínál tengernyi tanulságot. Egyszersmind „hétköznaptörténet” is – nem utolsósorban a régészeti és nyelvtörténeti, gazdaságtörténeti elemek bőséges felhasználásának köszönhetően. A szövegeket jól egészíti ki 99 ábra (a legelső obi-ugor kort idéz, osztják nemzetiségi jeleket, szarvast, hódot, fenyőfát mutat), 86 színes és 138 fekete-fehér fotó (a legutolsó az Állami Népi Együttes derecskei verbunkjának egy pillanatát örökítette meg), valamint 26 térkép (kár, hogy némelyik feliratozása hiányos). A kötetet kevés híján százoldalnyi bibliográfia és helynévmutató teszi teljessé.