– Az elmúlt négy évben számosaggasztó hír érkezett a pécsi EKF előkészületekről, s a rossz hírek – mert hát a média hatásmechanizmusa már csak ilyen – elnyomták a jókat. Ön szerintvégül is hogyan sikerült a felkészülés?

– Szerencsére ma már szintecsak pozitív hírek jelennek meg a sajtóban Pécsről, ma már mindenki elismeri, hogy a felgyorsult a program, illetve a projektek. Azt előre tudtuk, hogy az EKF hatalmas feladat lesz, és a felkészülés roppant kemény és hosszú folyamat. Ettől függetlenül érthetetlen volt, hogy a város korábbi vezetése és a kulturális tárca viszonya az EKF dolgában jó ideig nem volt harmonikus, holott tavaly májusig a kormányhoz hasonlóan Pécset is a szocialisták irányították. Zavart és feszültséget okoztak az EKF irányító szervezetében lezajlott, időnként követhetetlen indokú személyi változások. Arra sincs magyarázat, hogy a helybéliek ötleteire, meglátá sai ra a városvezetés sokáig nem tartott igényt, noha Pécs győztes EKF-pályázatát is egy civil közösség írta. Részben a fen tiek ből adódik, hogy Pécs sokáig csak pepecselt az előkészületekkel, és az igazán hatékony munka alig egy éve kezdődött el. Ugyanakkor eszemben sincs az elődeimet szidni, úgy gondolom, hogy Toller László és Tasnádi Péter sokat tett az EKF-ért, s ezért ma is csak köszönet jár nekik.

– Ha már szóba hozta: mivel magyarázza az MSZP­s városvezetés és a kulturális tárca korábbi összeütközéseit?

– Erről nem engem kellenekérdeznie, mert csak feltételezéseim vannak. Azt tudom csak, hogy jelenleg a tárca kifogástalanul együttműködik Pécs fideszes vezetőivel.

– Amúgy az elmúlt húsz évbentucatnyi kulturális főváros szenvedett hasonló gondoktól, mint Pécs, aztán a végén mégis sikeres lett az EKF­programjuk.

– Valóban volt, ahol a kudarcos felkészülés ellenére sikeres lett a program, ám találunk ellenkező példát is. Nekünk a partnervárosunkat, Grazot kellett volna követnünk, ott okos volt a felkészülés, és emlékezetes a program. Amúgy Graz fel is ajánlotta a szervezési tapasztalatait, de sajnos a város nem élt velük. Azt azért kijelenthetjük, hogy az előkészületek végére nálunk is felpörögtek események, és annak hatására, hogy a beruházások beindultak és össze állt egy ígéretes program, a hangulat sokat javult Pécsen. Úgy gondolom, és a jelek is azt mutatják, hogy Pécs a siker útjára lépett.

– Ennek ellenére a beruházásokközül csak a közterek revitalizációja fejeződik be az eredetileg tervezett időre, ez év tavaszára. A koncertterem, a tudásközpont, a nagy kiállítótér és a Zsolnay Kulturális Negyed különböző mértékű késésben van. Mindez mennyire veszélyezteti az idei programokat?

– Hogy ezek a beruházásokkésésben vannak, azzal már 2008 elején szembesültünk, ezért emiatt meglepetés nem érhet minket. A hangversenyterem leghamarabb novemberdecember táján nyílik meg, a Zsolnay negyed egyes intézményei az év második felében. Ennek negatív hatásától azonban nem tartok. Egyrészt, mert akadnak bőven alternatív helyszínek, másrészt, mert úgy hiszem, nekünk a „pécsiség” az értékünk, ez pedig nem a gigantikus épületekben nyilvánul meg, hanem a város hangulatában, atmoszférájában, a pécsiek vendégszeretetében.

– Mellesleg – kissé előrenézve –,nem kell attól tartani, hogy az évi 40 milliárd forintból gazdálkodó és 33­35 milliárdnyi adóssággal küszködő Pécs számára túl nagy tehertétel lesz az új intézmények fenntartása?

– Tény, hogy az új intézmények súlyos pénzügyi terhet rónak a városra. Hogy miképp birkózunk meg ezzel, az a jövő kérdése. Az mindenképp biztató, hogy Hiller István többször megígérte: a koncertterem nemzeti intézmény lesz, s így a finanszírozásából jelentős részt vállal a központi költségvetés.

– Sokszor és sokan elmondták,hogy a 2010­es év Pécs számára léptékváltást jelenthet. Hogy ez a jól hangzó frázis mit jelent, arra eddig nem kaptam igazán frappáns választ. Milyen léptékváltásban bízhatnak a pécsiek?

– Szerintem az lenne a léptékváltás, ha Pécs bebizonyítaná, hogy egy vidéki városban is megteremthető élénk, izgalmas és idegenforgalmi vonzerővel bíró kulturális élet. Köztudott, hogy mi egy túlzottan a fővárosra koncentráló, vízfejű országban élünk, s ez a megállapítás igaz a kulturális szférára is. Pécsnek az EKF egy nagy lehetőség, hogy megmutassa országnak-világnak az önálló arcát. Abban bízom, hogy a kulturális vonzerő egy valóban létező, nem pedig csak egy virtuális fogalom. Vagyis azt remélem, hogy a programjaink miatt a hazai turisták mellett nagy számban érkeznek hozzánk vendégek Nyugat-Európából, Horvátországból, Szerbiából, Boszniából, Törökországból. Erre van esély, hisz Pécs a történelem folyamán híd volt Európa és a Balkán között, közvetítette és magába szívta a két világrész kultúráját. Elég, ha arra utalok, hogy a török kor után Pécs német polgárváros lett, sokáig Fünfkirchen névvel. Pécs valóban magán viseli múltja ezer jelét, a főterünkön is egy katolikus templomként működő dzsámi áll, tetején a török félholddal. Pécs tulajdonképpen jelképezi a kultúra mérhetetlen komplexitását és gazdagságát.

– Ez mind igaz, de ettől még kérdés, hogy erre ráharapnak-e a turisták. Többen arra hívták fel a figyelmemet, hogy ők évente járnak külföldre, de még soha egyetlen várost se vettek célba azért, mert épp az volt a kulturális főváros. Szerintük az EKF-turizmus nem egy tipikus dolog.

– A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a kulturális fővárosok idegenforgalma 20-25 százalékkal nőtt. Igaz, hogy ez még a válság előtti statisztika, s a válság által leginkább sújtott terület az idegenforgalom. Mi mindenesetre elindítottunk egy nagy hírverést az EKF-nek. Óriásplakátokkal, tévéreklámokkal, újságmellékletekkel hívjuk fel a figyelmet a pécsi programokra – itthon és külföldön is. Egyébként Graz esete a turizmus szempontjából is meggyőző: ők 2003-ban voltak kulturális főváros, s abban az évben 25 százalékkal több turista érkezett hozzájuk. A következő évben a látogatók száma visszaesett a régi szintre, aztán újra elindult a növekedés, és 2008-ra annyian lettek, mint az EKF évében. Ehhez azonban az kellett, hogy Graz folytassa az EKF évében elkezdett programokat.

– Pécs más helyzetben van, mintGraz, hisz a már említett okok miatt az önkormányzatnak 2010 után aligha lesz pénze drága programokra és városmarketingre.

– Az esélyeinket javítja, hogy2011 első felében hazánk adja az unió soros elnökét. Ez feltétlenül azzal jár, hogy Magyarország iránt nő a külföld érdeklődése. Pécs addigra már komoly tapasztalattal bír majd, hogy milyen rendezvények vonzók a turisták számára. A nívós rendezvényekhez lesznek alkalmas intézményeink, a koncertközpontunk alkalmas lesz a legkülönbözőbb konferenciák megrendezésére, felújított te reink szépsége is invitálja majd a turistákat. De az is biztos, hogy az eladósodott önkormányzat egyedül nem képes hatékony városmarketingre. Ehhez helyi és országos összefogásra lesz szükség.

– Az idei programok zenei és atáncszínházi kínálata rendkívül gazdag. Mintha ebben is a város idegenforgalmi vágyai fogalmazódnának meg, hisz a zene és a tánc nyelve nemzetközi.

– Ez inkább Pécs győztesEKF-pályázatának szelleméből adódik, abban ugyanis Pécs – már említett – kultúraközvetítő szerepe volt az egyik döntő momentum. Ezt pedig valóban a zene és a tánc tudja legkönynyebben megvalósítani, mert ennek a két művészeti ágnak nincsenek nyelvi nehézségei.

– A gasztronómiának sincs, ezértaztán Pécs az idén tele lesz evősivós bulikkal. Nem tart attól, hogy emiatt fanyalog majd az igényesebb közönség?

– Fanyalgók mindig lesznek.Szerintem nincs igazuk, mert a program megtalálja az egészséges arányt a sátoros, ökörsütős, dalolós, táncolós szórakozás és a tartalmas, elgondolkodtató elitkultúra között. Ha azonban sok vendéget akarunk idecsalni, akkor szükség van az evős-ivósmulatós programokra is. Az is fontos, hogy vegyük figyelembe a pécsiek szokásait: ők pedig szeretik a sátoros bulikat.

– Igaz is: számos program arról szól, hogy a pécsiek miképp érezhetik magukat jól a saját városukban. Ilyen például a szomszédokat közterekre hívó piknik, vagy a családi biciklizésre ösztönző program.

– Ezek helyi civil ötletek. Amúlt év őszén kiírtunk egy pályázatot pécsi civil egyesületeknek, szervezeteknek, alkalmi közösségeknek. Óriási volt az érdeklődés: az elnyerhető 100 milliós támogatás nyolcszorosára adtak be jelentkezést a pécsiek. A pályázók megérezték, hogy ez egy megismételhetetlen, különleges alkalom, és éltek a lehetőséggel, aminek nagyon örültünk.

– Nyilván számos rendezvényreelmegy már csak protokolláris okokból is. Mégis mi az, ami különösen a szívügye?

– Egy magyar régészcsapatásatást végez a szíriai Margat várában, s munkájukkal – többek között – II. András 1217-ben a Szentföldre vezetett keresztes hadjáratának a tárgyi nyomait kutatják. Egész véletlenül találkoztam az expedíció vezetőjével, és arra kértem, hogy az ásatás anyagából rendezzen kiállítást Pécsen az EKF évében. Ez meglesz, és mivel a kiállítás megszületésében nekem is van némi szerepem, feltétlenül ott leszek a megnyitón. De mindenképp ott leszek a Bauhaus magyar mestereit bemutató kiállítás megnyitóján is. A Bau haus egy nagyon izgalmas szellemi muníciót felhalmozó irányzat, ráadásul nemzetközi rangú alkotói között többen is – mint például Forbát Alfréd és Breuer Marcell – erősen kötődtek Pécshez. Itt születtek, éltek, alkottak, innen indultak, s az egyetemes építészet részévé váltak. Ezt kevesen tudják, ezért ez egy roppant fontos kiállítás nekünk, pécsieknek.

Páva Zsolt (balra) Hiller István kulturális miniszterrel nyitotta meg vasárnap a programsorozatot