Jelek a múltból

Köbméterekben mérhető az 1952-ben üzembe helyezett borbányai adóberendezés. A Nyíregyháza déli határában álló, messziről is jól láthat torony tövében lévő épületből 300 négyzetmétert foglal el. Ma már nem működik: értéke, hogy ez az utolsó vidéki adó abból a korból – immár távközlési műemlék.

Őrzője Zentai Mihály, aki gyakorlatilag itt, a torony tövében élte le életének nagy részét. Az elektronika iránti érdeklődéssel édesapja fertőzte meg. Amikor a papa otthon rádiókat javítgatott, fia ott sertepertélt körülötte. Hamarabb volt a kezében csavarhúzó, mint homokozólapát. Távközlési technikumot végzett, majd 1967-ben elhelyezkedett a Magyar Postánál – a rádióállomások valamikor a Magyar Postához tartoztak, utána a Magyar Műsorszóró Vállalathoz kerültek, jelenleg az Antenna Hungária a tulajdonosuk. Zentai Mihály mindhárom céget szolgálta, miközben gyűjtötte, kutatta az emlékeket, dokumentumokat az adóról, a rádiózás történetéről.

A borbányai berendezést hatvan éve, 1950-ben kezdték el telepíteni. Ez még elektroncsöves volt, akkora helyigénynyel, hogy az eszközök megtöltöttek egy 300 négyzetméter alapterületű épületet. De akkor ebből nem csináltak gondot, sőt a lényeg éppen az volt, hogy a berendezés könynyen kezelhető legyen. Hely volt, pénz volt, minden volt. Világhírű volt a magyar rádióadó- és vevőkészülék-gyártás – meséli Zentai Mihály, aki nyugdíjasként továbbra is ott él a torony tövében, kedves gépei között.

Az 1952-ben üzembe állított berendezést a fővárosi Standard cég gyártotta. (Az üzemet nem sokkal később államosították. Előbb Beloiannisz gyár volt a neve, később BHG-ra keresztelték át. A rendszerváltozás után zárt be.) Az első, kísérleti adások 1951-ben kezdődtek, majd „élesben” 1952. május elsejétől sugároztak innen. A műsoridő fele meglehetősen élvezhetetlen volt, ugyanis az adó elsődleges feladata a Szabad Európa Rádió (SZER) műsorának zavarásából állt egészen a hatvanas évek közepéig. Miután a SZER naponta többször változtatta a frekvenciáját, a nap folyamán többször is át kellett hangolni a berendezést. A műsoridő másik felében a Petőfi rádiót sugározta az adó, illetve az 1952 decemberében indult, első vidéki stúdió, a Nyíregyházi Körzeti Stúdió műsorát, amely akkor napi egy órában jelentkezett vételkörzetében. (Ma már a nyíregyházi stúdió is emlék – 2005-ben szűnt meg.)

Valóban imponáló méretekkel bír a lassan 60 éves adóberendezés. Ahány ajtót kinyit Zentai Mihály, mindenütt hatalmas „dobozok”, különböző elektromos egységek látszanak, bennük tekercsek, kondenzátorok, elektroncsövek. A vezérlőasztal a terem közepén áll, innen irányították hajdan az adást. Jelenleg már nem működik.

Az országban Nyíregyházán kívül egyetlen Standardféle berendezést találhatunk még, Lakihegyen. Az összes többit lebontották. A nyíregyházit mint távközlési műemléket sikerült megmenteni – és ebben elévülhetetlen érdemei vannak Zentai Mihálynak, aki minden illetékest meggyőzött arról, hogy ezt a létesítményt vétek a MÉH-telepre szállítani. Elvégre, ha a piskótának lehet múzeuma, miért ne lehetne a rádiózásnak is egy emlékhelye? – érvelt, és meghallgatásra talált.

Zentai Mihály az országban lebontott adóberendezések egy-egy jellegzetes darabját is itt őrzi: a Szombathelyen, Siófokon, Szolnokon megszűnt adók alkatrészeit elhozta Nyíregyházára. Volt, hogy bontáskor a kollégák készítették öszsze neki, máskor telefonáltak, hogy Misi, gyere, és ő már utazott is, és válogatott a MÉH-be szánt holmi között. Az Antenna Hungária vezetése abban is támogatta, hogy látogatható legyen a nyíregyházi adó, sőt régi rádiók összegyűjtésében, szállításában is segíti az immár nyugdíjas munkatársat. Így jött létre és így lett teljes a rádiózástörténeti gyűjtemény, amely azért újabb darabokkal folyamatosan gyarapszik. Mi több, mára már egy régi televíziókkal és a tévézéssel kapcsolatos tárgyakkal berendezett terem is várja a látogatókat.

Sokszor hozzák el régi vevőkészülékeiket a látogatók, mert tudják, itt jó helyen lesznek. Az adományozók neve aztán felkerül egy kis táblára a kiállításon. Zentai Mihály a törött rádiónak is örül, mert az alkatrészeit még felhasználhatja. Van itt egy kis műhelye, ahol rádióit javítgatja. Kedvenc darabja egy 50-es években gyártott, japán papírmasé dobozban lévő rádió, a mai napig üzemképes.

Azt mondja: a régi rádiók még emberi hangon szóltak, hangzásukat a keményfa doboz adta meg. A mostaniakban viszont az örökös csilingelés zavarja. Hiányzik belőlük a dinamika. Otthon az egyik szobájában öt rádió is van, mindegyik más csatornára hangolva, és hogy ne kelljen tekergetni, mindig azt kapcsolja be, amelyik adót hallgatni akarja.

Zentai Mihálynál minden otthonra talál, ami rádió
Zentai Mihálynál minden otthonra talál, ami rádió
Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.