Elveszve

2010-01-06

Előző, countrysra sikerült lemezével, a Lost Highway-jel a Bon Jovi elvesztette a fő irányt, és legújabb, The Circle című korongjukat hallgatva úgy tűnik, továbbra sem jöttek rá, merre tovább. Mintha körbe-körbe járnának. A lemezzel alapvetően nincs baj: tisztességesen összerakott, a korai Bon Jovi daloknál kicsit populárisabbra vett nóták, megfelelő arányban lendületesebb és lassúbb szerzemények keverednek egymással. Csakhogy egyetlen olyan dalt sem találtunk, amely felsorakozhatna a korábbi évtizedek Bon Jovi-klasszikusai közé. Kezdemények akadnak (Work For The Working Man, Bullet, We Weren’t Born To Follow), de nincs meg bennük az a valami, ami miatt azt mondhatnánk: igen, ez a dal visszahoz az életbe, ha épp arra van szükségem.

Nincs meg a dalokban a régi tűz, a hard rockot háttérbe szorították a poposabb melódiák. Ellenben sok a már ismerős, bejáratott dallam, szövegfordulat.

Persze nem kell nagyon meglepődni, már az előző lemezen elhangzott: mást jelent ma már imádságon élni. Talán akaratlanul, de valószínűbb, hogy tudatosan, azt üzente ezzel Jon Bon Jovi és csapata: máshogy viszonyulunk már a Livin’ On a Prayerhez (ez volt egyik legnagyobb korai slágerük). Valahol érthető: közeledve az ötvenhez, jómódban, hírnévben élve nem lehet már küzdelmekről írni, sem lázadásról. Volt egykét lemez, amelyen, úgy tűnt, megtalálták azt a mondanivalót, amelyet velük idősödő rajongóik át tudnak élni, érezni, de utóbbi két lemezük alapján úgy tűnik, kicsit eltévedtek. Jó lenne, ha a következő lemezen újra megtalálnák az utat.