Végrehajtók múzeumi bevetésen
A dolgok jelenlegi állása szerint néhány héten belül egy furgon gördül majd be a Nemzeti Múzeum főbejáratához, hogy gróf Sigray Antal örököseinek megbízásából elszállítsa azt a 14 festményt, amelyet a bíróság nemrég jogerősen a Sigrayleszármazottaknak ítélt. A képeket feltehetőleg egy bírósági végrehajtó hozza majd ki a múzeumból. Ismerős jelenet lesz, hiszen két évvel ezelőtt egy végrehajtó már leakasztott egy Sigray-képet a Nemzeti Múzeum faláról, ám akkor azt hihettük, hogy Ocskay Johanna képmásának megalázó „kiszabadítása” egyszeri médiaesemény lesz. Tévedtünk.
Pedig minden másképp is történhetett volna, hiszen a Sigray-hagyaték sorsának rendezése annak idején sikertörténetnek indult.
A rendszerváltozás után gróf Sigray Antal hat örököse bejelentette az igényét azokra a műkincsekre és használati tárgyakra, amelyeket ősük két részletben – az 1940–50-es években – több magyarországi múzeumban helyezett letétbe. Összesen 3500 tárgyról volt szó, ezek jelentős részét három közgyűjtemény már a kilencvenes években önként visszaadta az örökösöknek. A másik három intézménnyel – a Nemzeti Múzeummal, az Iparművészeti Múzeummal és a keszthelyi Helikon Kastélymúzeummal – is jól haladtak 2002-ig a tárgyalások: a hat Sigray-rokon öröklési jogát egyik múzeum sem vonta kétségbe, ráadásul a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. jogelődje – a Kincstári Vagyoni Igazgatóság – is áldását adta az ügyletre, mivel igazoltnak látta a kérdéses tárgyak eredetét. Az állami szándék komolyságát jelezte az is, hogy a keszthelyi múzeum 3,5 millió forintos támogatást is kapott a kulturális tárcától, hogy pótolhassa a kieső Sigray-gyűjteményt.
– 2002 őszéig úgy tűnt,hogy a Nemzeti Múzeum jár élen a tárgyak visszaadásában – mondja Patay Géza ügyvéd,a Sigray-örökösök jogi képviselője. – Készen volt az átadás-átvételi jegyzőkönyv, valamint az az ajándékozási okirat is, amelyben az örökösök több műtárgy tulajdonjogáról lemondtak volna a magyar állam javára. Egy nappal az ünnepi aktus előtt érkezett egy fax a Nemzeti Múzeumból, hogy a ceremónia elmarad, a letétben lévő múzeumi tárgyakat nem adják vissza. Az indoklás szerint a visszaadás előtt le kell folytatni a műtárgyak védetté nyilvánítási eljárását.
Patay Géza szerint ez csak kifogás volt, hiszen magánkézben lévő műtárgyak esetében is kezdeményezhető a védetté nyilvánítási eljárás. Ilyet egyébként az elmúlt hét évben egyik múzeum sem indított a Sigray-tárgyakkal kapcsolatban.
Az elmaradt ünnepséget követően minden megváltozott. A múzeumok közölték, hogy a műtárgyak visszaadásához miniszteri engedély kell. Ilyen döntés a mai napig nem született – annak ellenére, nem, hogy a Vida-örökösök Munkácsyjait 2002 novemberében kiadta a Magyar Nemzeti Galériából az akkori miniszter, Görgey Gábor.
Az örökösök próbapereket indítottak a három közgyűjtemény ellen egy-egy tárgy viszszaszerzéséért. Mindhárom eljárás jogerősen a Sigray-utódok sikerével zárult. Két múzeum önként visszaadta a kiválasztott műtárgyat, a Nemzeti Múzeumba végrehajtó ment. Mivel az ítéletek hatására semmi sem változott, a leszármazottak újabb pert indítottak, ezúttal 14 kép kiadását követelve a Nemzeti Múzeumtól. Két hónappal ezelőtt ezt is jogerősen megnyerték.
Az érintett múzeumok eltérően ítélik meg a kialakult helyzetet. Czoma László, a keszthelyi kastélymúzeum vezetője megkeresésünkre azt mondta, jelenleg egy új listát várnak az örökösöktől, hogy minden kétséget kizáróan beazonosíthassák a Sigrayhagyatékba tartozó tárgyakat. Renner Zsuzsanna, az Iparművészeti Múzeum főigazgatója a közelmúltban leltári törlési engedélyt kért a tárcától a Sigray-gyűjtemény darabjaira, de nem kapta meg, a minisztérium álláspontja szerint ugyanis tulajdonjogi kérdésekben csak az Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-nek van joga dönteni. Megkerestük a kulturális tárcát, ahol későbbre ígértek tájékoztatást az ügyről. Úgy tudjuk, a minisztérium álláspontja szerint csak bírósági eljárás keretében történhet meg az örökösök tulajdonjogának igazolása.
Ezt erősíti Kovács Tibornak, a Nemzeti Múzeum főigazgatójának közelmúltban kiadott közleménye is, amely szerint a múzeumában található további 11 festmény ügyében csak akkor lehet szó a képek kiadásáról, ha az örökösök megfelelő dokumentumokkal igazolják a jogcímüket. A főigazgató egyúttal nehezményezte, hogy a legutóbb jogerősen a Sigrayörökösöknek ítélt 14 kép kiadásáért a pernyertesek végrehajtást kezdeményeztek, holott azokat egy előre egyeztetett időpontban a múzeum önként átadta volna.
Patay Géza ezzel kapcsolatban azt mondta, két időpontot is felajánlottak az átvételre, de a múzeum nem is válaszolt, ezért voltak kénytelenek végrehajtóhoz fordulni, és már nem is kívánják leállítani a procedúrát.
A Sigray-örökösöknek nincs annyi pénzük, hogy mindhárom múzeummal szemben az összes műtárgy egyszerre történő kiadásáért pert indítsanak. Így aztán ahogy a pénztárcájuk engedi, újabb és újabb perekkel apránként próbálják majd visszaszerezni a jussukat. Patay Géza hozzátette: a taktika a jövőben csak annyit módosul, hogy most már kártérítést is követelnek majd közgyűjteményektől.
Az eddigi jogerős ítéletek arra utalnak, hogy időről időre megjelenik majd egy-egy bírósági végrehajtó a különböző múzeumokban, hogy a raktárból előhozzon egy-egy Sigraytulajdont. Egyelőre nem tudni, hogy ki az, aki véget vethetne ennek a mindenki számára megalázó procedúrának.
A több száz éves Sigray család a XVIII. században emelkedett a főúri elitbe. A múlt században gróf Sigray Antal volt a család legismertebb alakja, aki politikusként a két világháború között elsősorban a nyíltan vállalt németellenességével hívta fel magára a figyelmet. Előrelátó ember lévén, Magyarország német megszállása előtt a családi vagyon egy részét tartós letétbe helyezte különböző múzeumokban. Amikor 1944-ben a németek bevonultak, a Gestapo az elsők között tartóztatta le Sigrayt, akit azonnal Mauthausenbe szállítottak. A gróf túlélte a koncentrációs tábort, ám főúri származása a kommunista hatalomátvétel után újabb veszélyt jelentett rá.
Sigray a családi vagyon még megmaradt részét az ötvenes évek elején szintén tartós letétbe helyezte, amelynek darabjai végül hat magyarországi múzeumba kerültek. A Sigray-hagyaték értékét eddig hivatalosan nem mérték fel, így csak becsülni lehet, hogy a XVIII–XIX. századi ülőgarnitúrák, komódok, dísztárgyak, gyertyatartók, festmények, ruhák összértéke meghaladhatja a százmillió forintot.
