Avatar: szerelmi történet, technikai csodával
– Vallja be, azért nyomasztotta, sikerül-e felülmúlnia Oscaresőt eredményező filmjét, a Titanicot.
– Persze. De hála a Titanicnak, a stúdió kinyitotta a pénztárcáját, és nem azt várta, hogy hozott anyagból férceljek, hanem azt, hogy akkorát álmodjak, amekkorát csak tudok. Az igazi kihívás az volt, hogy az Avatar nincs benne a köztudatban, nem közismert, megtörtént sztori, nincs „beépített” közönsége. Nulláról kellett behoznom a nézőt. Köztudott dolog, hogy festek, makettet építek, írok, ezekből állt össze – még jóval a Titanic előtt, tehát jó húsz éve – az Avatar alapötlete. Tehátnem az volt a kérdés, megrendezem-e, hanem az, hogy mikor. Ha rajtam múlik, a Titanic után azonnal nekiugrottam volna, de nem volt meg a kellő kamerám és a háromdimenziós számítógépes grafika is gyerekcipőben járt. Kilenc évig fejlesztettem a kamerát, és ki kellett várnom, míg Peter Jackson a saját boszorkánykonyhájában kikínlódja A gyűrűk urának Golumját. Egy forradalmian új technológiát használtunk, amelynek köszönhe tően persze kibírhatatlanul hosszú hónapokig pepecseltek az animátoraim.
– Viszont ennek a technikai újításnak köszönheti, hogy ez a film nemcsak forradalmi látványt ad, hanem szíve is van.
– Nem véletlen, hogy a bolygót, ahol az Avatar játszódik Pandorának hívják. Pandora a görög mitológia első női alakja, akinek tévesen egy felnyitott dobozt tulajdonítanak, pedig az valójában zárható palack. Ebből a palackból szabadul ki az emberiség összes szennye – kivéve a reményt. Tehát, amíg a köztudatban Pandorához a legsötétebb démonok kötődnek, az én hősöm, Jake felfedezi, hogy Pandora épp az ellenkezője, maga az Éden. De olyan paradicsom, amelyért nap mint nap meg kell küzdeni. S egy bennszülött nő tanítja meg, hogyan bánjon a természettel, ha meg akarja találni a tökéletes harmóniát. Tehát az Avatar az összes technikai csodájával együtt elsősorban szerelmi történet, ráadásul ez a szerelem sokkal árnyaltabb, filozófikusabb és mélyebb, mint pusztán megkívánni egy kék bőrű, karcsú, izmos, izgalmas, gyönyörű bombázót, aki érthetetlen nyelven hablatyol.
– Ez csak azt húzza alá, hogyelső felesége és három filmjének társproducere, Gale Anne Hurd szerint ön mindig a nőkben látta az igazi erőt, s idén abban a bizarr helyzetben van, hogy harmadik felesége, Kathryn Bigelow ön ellen versenyez a Golden Globe-ért a Hurt Locker című iraki filmjével.
– A sci-fi, az akció és a fantasy műfaj méltatlanul lekezeli a nőket, pedig egy erős nő sokkal hitelesebb és meggyőzőbb, mint egy erős férfi. Elsősorban lelkileg, nem fizikailag. Attól még egy férfi se lesz kevesebb, ha belátja.
– A filmbeli N’avik – bár kék abőrük és sokkal magasabbak, mint az emberek – az esőerdők indiánjaira hasonlítanak, akiknél jobban kevesen ismerik a természetes környezet harmóniájának titkát. Nem véletlen ez az analógia, ugye?
– Köszönöm a pontos fogalmazást. Az Avatar azt az aggodalmamat fejezi ki, hogy valamit nap mint nap veszítünk. Nemcsak a környezetünket koptatjuk, hanem magunkat is. A N’avik azt az ideált képviselik, amilyenek mi szeretnénk lenni, de már sikeresen kiöltünk magunkból: harmonikusak, bölcsek, fizikailag fittek. Ocsmányul bánunk a természettel, s könnyedén megmagyarázzuk magunknak, hogy jogunk van hozzá, mert a szükségleteink fontosabbak, mint a természet törvényei.
– Az Avatar egyik vonzereje a3D, melyhez kifejlesztette ezt a különleges kamerát. Sokak szerint üzleti fogásból, mások szerint azért, mert tudatformáló eszköz. Melyiket vállalja be?
– A cinizmus nem a kenyerem, tehát az első megfontolást kihagyom. A 3D sokkal pozitívabban hat az emberre, mint a hagyományos film. Az izgat, milyen hatást vált ki, ha majd bekerül a közoktatásba. A reklámfilmgyártás már bebizonyította, hogy a 3D mekkora mélységet ad, mennyire bevonja a nézőt. De ha megenged egy félig-meddig humoros megjegyzést: szerintem elsősorban azoknak a tudatát fogja módosítani, akiknek már amúgy is módosult a tudata. S akik tizedszerre is ámultan nézik majd az Avatart.
– Akkor halljuk öntől: kicsoda az a James Cameron?
– Olyan fickó, aki annakörül legjobban, ha hagyják, hogy csinálja a dolgát. Adják ide a rávalót, a többit bízzák rám. Felfedező vagyok és művész. Az átlagosnál jobban vonz a technológia, de csak azért, mert a cél szentesíti az eszközt: mit tudok belőle kihozni a művészet szolgálatában. Máskor meg csak öncél, mint a mélytengeri búvárkodás meg az űrrepülés, amiről még nem mondtam le. Amint vége az Avatar-menetnek, jöhet a mélység vagy a magasság. Nyugodni nem fogok, ebbe belenyugodhat.
