Szerencsére azonban nem akartak spórolni a melóval, a Sinkó Péter szerkesztette szilveszteri rádiókabaré (szóvivők: Litkai Gergely és Trunkó Barnabás) a tisztességesnél is sokkal jobbra sikerült. Mióta öntudatra ébredt, a rádiókritikus érezte már párszor, hogy az év utolsó kabaréja csak azért ilyen hosszú, majdnem háromórás, hogy legyen mit ismételni év elején, meg néha év közben is, és ne kelljen a hónaposra nyúlt, szilveszter utáni katzenjammert megszakítani némi munkával. De mondom, most fixre nem volt spórolás.

Noha Pataki Balázsnak a világvége napján sugárzott reggeli tévéműsor-karikatúrája, Kövesdi Miklós Gábor Télapójelenete, Kovács András Péter apa-fia szkeccse, Litkai Gergelynek a Benkő feleséget keres című trash realityt kifigurázó bohózata, Varga Ferenc József Mónika-show parafrázisa, vagy Hadházi László és Litkai közösen írt múltidézője, az Emlékszel? olykor „csak” teljesen rendben van, máskor meg egyenesen zseniális, a legnagyobb röhögések mégis a monológok alatt hallhatók. Vagy az olyan se-monológ, se-jelenet hibridek alatt, mint amilyen a Szomszédnéni Produkciós Iroda, hm, produkciója.

Az igazi királyok tehát a rádióból-tévéből már jól ismerhető dumagépek, mind külön karakter. A mosolygós hangú Dombóvári István, a flegma Kovács András Péter, az überkirály rezignált Kőhalmi Zoltán, a politikusokat fél kézzel lealázó Bödőcs Tibor és mondjuk Beliczai Balázs, aki a most nem szereplő Lorán Barnabás autóhangutánzó képességét fejlesztette tovább, amennyiben megmutatta: hogyan szól egy tuning Lada Orbán Viktor hangján, mit mond a Trabant, mikor épp Hiller István, hogy ketyeg a Gyurcsány-féle kispolszki és a Mikola-féle Wartburg.

De aztán olyat érzünk a rádió előtt, amilyet azelőtt talán sosem: még meg sem száradt a röhögéskönny az arcon Bödőcs után, amikor jön a „hagyományos” zárószám. Amitől egész egyszerűen kiráz a hideg. Idén is Sándor Györggyel búcsúzik az év, de két percet van csak a mikrofon előtt, és nincs hehere sem. Elmondja, az elmúlt negyvenöt év alatt többször hívták menthetetlen rákos betegekhez, nevettesse meg őket még egyszer, utoljára. Aztán meg hogy az idén a humoralista helyett inkább a moralista szólna belőle. Vagy az sem. Mert az idén 100 éves Radnóti sorai mindnyájunkhoz pontosabban szólnak. És belekezd a Nem bírta hát című vers utolsó strófájába: „Ember vigyázz, figyeld meg jól világod: / ez volt a múlt, emez a vad jelen, – / hordozd szívedben. Éld e rossz világot / és mindig tudd, hogy mit kell tenned érte, / hogy más legyen.”

Ránk férne a boldogújév tényleg.