Az internet és a bulvár térnyerése például nemcsak az elmúlt évtizedre nyomta rá bélyegét, de minden bizonnyal a következő éveket is a maga képére formálja majd. Egyre inkább azt fogjuk észrevenni a körülöttünk pörgő világból, ami gyorsan megjeleníthető és a valóság-show-k a celebeket, kiscsillagokat és megasztárokat termő és előállító műsorok logikájába illeszkedik.

Kis túlzással, aki nem képes legalább tizenöt percre magára vonni a reflektor fényét, az örökre a szürke zónában marad. Miközben – manipulatív módon – mindkét média a teljes és totális demokratizálódás eszméjével kérkedik: bárkiből, de tényleg bárkiből képes ideiglenesen sztárt faragni. Abból is, aki remekül énekel, de abból is, aki rettentően.

Abból is, aki végig verekedi magát a versenyen, de abból is, aki drámai körülmények között esik ki. És bizony – a bulvársajtóval karöltve – immár tökélyre fejlesztette azon eszközeit, amelyekkel képes elhitetni a sztárcsinálás folyamatába „bevont” nézővel, hogy épp a képernyőn szereplő ismeretlen az aktuális értékek letéteményese. Egyszerre kiválasztott és követendő minta.

A kiemelés gesztusához, az értékre való biztos kezű rámutatáshoz korábban műveltségre volt szükség, a tudás valamilyen fokú birtoklására, a beavatottság nehezen megszerezhető érzetére, ez ma a személytelen SMS-szavazás és a névtelen kommentárok idején immár megspórolható (elég, ha csak az egyre kevesebb tudásra építő kvíz-játékokra gondolunk). Az új közeg elhitette velünk, hogy csekély ismerettel, mindössze a „jókor voltam jó helyen” langymeleg érzetével is királycsináló válhat belőlünk. Akinél a klaviatúra és a távirányító, azé a hatalom. És nemritkán a dicsőség is.

Az internet a maga átláthatatlan hálójával csak tovább fokozta mindezt. Nincs olyan portál, blog, honlap, virtuális bugyor, ahol ne avathatná valaki önmagát íróvá, fotóssá, zenésszé, ahol a mégoly szürke életét ne emelhetné ki a megfelelő körítéssel és maroknyi rajongótáborral. Hiszen immár nem mi csempésszük be a világot a virtuális térbe, hanem a virtuália generálja az egyre élethűbbé váló párhuzamos valóságokat.

Nem a világ, hanem az internet hírei fontosak. Ezért zsugorodik napról napra a klaszszikus sajtó és a klasszikus művészet szerepe. Túl sok idő, túl sok energia kell hozzá. Megértetni önmagunkkal Van Goghot öszszehasonlítva hosszabb és küzdelmesebb folyamat, és az internet szempontjából teljesen felesleges is, mint tudálékos kommentben nevetgélni a levágott fül történetén.

A verstan elsajátítása helyett sokkal egyszerűbb magamnak faragni verset. Valaki biztos, hogy annak olvassa majd. Az önmegvalósítás vágya talán még sosem dolgozott olyan intenzíven az emberben, mint ebben az egyre inkább az individuumra, és annak képességeire építő, szilánkos társadalomban. Ékes példa erre az egymillió forintos főnyereménnyel kecsegtető versírópályázat, amelyre elképesztő mennyiségű verselő és költemény érkezett. Termékeny és igen szerencsés századokban sem születik ennyi mű... Most elég volt a net szabadsága és a megfelelő körítés.

A bizonyos szempontból fölszabadító demokratizálódás (jóval kevesebb ma az esélye annak, hogy valaki elkallódjon) azonban végül is épp azt nem éri el, amit leginkább szeretne: a nem percekre szóló halhatatlanságot. Picassóvá, Zolává, Bernsteinné még mindig a klasszikus elvek szerint szerveződő kánonok emelhetnék a feltörekvőt, csakhogy ezek tekintélye, ereje, érvényesítő képessége napról napra kisebb.

Bármely kritikát ugyanis pillanatok alatt érvénytelenít a net, vagy annak elemeit felhasználva építi fel saját mítoszát. Az önjáró picassók, zolák, bernsteinek korát éljük. Valaki valahol biztosan az – ezzel a mámorító érzéssel köszönt nap mint nap a virtuália. Hiszen csak az igaz, amit annak fogadok el. A gép előtt ülve, kényelmesen.

És nincs is nagyon kivel vitatkozni.

Top 5 kiállítás

2003/04: Monet és barátai (Szépművészeti Múzeum)

2003/04: Mednyánszky (Magyar Nemzeti Galéria)

2005: Munkácsy (Magyar Nemzeti Galéria)

2006-tól Antal-Lusztig gyűjtemény (MODEM, Debrecen)

2006/07: Van Gogh (Szépművészeti Múzeum)

Top 5 film

Werckmeister harmóniák (2000)

Szép napok (2002)

Kontroll (2003)

Taxidermia (2005)

Friss levegő (2006)

Top 5 szépirodalom

Esterházy Péter Harmonia caelestis (2000)

Rakovszky Zsuzsa A kígyó árnyéka (2002)

Nádas Péter Párhuzamos történetek (2005)

Spiró György Fogság (2005)

Lator László Az egyetlen lehetőség (2007)