Csingilingi prütty!
Összesen egymillió forintot sikerült „összekalapácsolnia” az OSZMI-nak a nemrégiben tartott mecénás napi ünnepségen. A kultúratámogató cégeket és magánszemélyeket évente elismerő Summa Artium ugyanis most már több szezon óta tart díjátadó ünnepségein olyan rendhagyó aukciót, amelyen üzletemberek kulturális projektekre emelhetik a tárcsáikat.
– Digitalizálási projektünk,a Budapest kuplék című, várhatóan 22 dalból álló DVD-kiadása kétszázezer forintos kikiáltási árról indult, ami a második kör végére egymillióig kúszott fel – magyarázza az OSZMI igazgatóhelyettese, Szabó István, és rögtön monitorja felé fordul, hogy lássuk és halljuk is, amiről beszél: legelőször a bájos Solti Hermin megsárgult portréjával illusztrált dalt mutat. Sokan „bezzegezhettek” annak idején a máramarosszigeti születésű dizőzre, hogy könnyű neki, hiszen orfeumigazgató atyja, Solti Imre már nyolcévesen fölléptette kolozsvári színpadán. Ám minél többet mesél az OSZMI-vezető, annál inkább belátni, hogy akkoriban még a jó iskolát járt dizőzöknek sem volt könnyű dolguk.
Elég, ha csak azt vesszük, hogy az 1900-as évek eleji színházi kánon a kabarét, az orfeumot vagy az egyik legnépszerűbb zenés műfajt, a kuplét, a maga gúnyolódó, szatirikus szövegeivel jócskán lenézte. Akárcsak a tölcsérbe énekelt, pocsék hangminőségű lemezfelvételeket.
– Talán ez is az oka annak,hogy az adott időszak komolynak nevezett művészeitől alig maradt fönn ilyen korong – magyarázza Szabó. – Blaha Lujza is csak egyet-kettőt énekelt fel, 1906 körül. Így azt ma már csak elképzelhetjük, a kor nagy színészei hogyan énekelhettek. Ellentétben a könnyedebb műfaj képviselőivel, akiket, pont ezeknek a rémesen rossz bakelitfelvételeknek hála, két-három hónapon belül akár MP3-ról hallgathatunk.
Bár jobban járunk, ha rászánjuk az időt, és zenehallgatás közben a számítógép vagy a tévé elé ülünk. A DVD-n ugyanis a sokszor nehezen érthető dalokat feliratozzák, előadóikról vagy a megénekelt budapesti jelenetről pedig korabeli fotókat vetítenek. Például a népszerű komikus Ferenczy Károly villamoskalandjai mellé fiákeres, napernyős városképeket. Egy másik dalban a Fővárosi Orfeum jeles tagja, Gyárfás Dezső gúnyolja ki az első világháborút és a sorozási procedúrát. A minden részletében kerekded (így is snájdig) Gyárfás portréját látva egyszerre halljuk és olvassuk: „A családom azt hitte, hogy untauglich leszek / Hej, de milyen nagyot néznek máma majd ezek / Azt hitték, hogy kidobnak majd kövérség címén / De azt mondta a bizottság: ez majd mind lemén!”
Keressük még a megfelelő jelzőt Solti Hermin hangszínére, amint épp a Csak egyszer vagy kétszer című évődős nótáját rikoltja a készülő lemezről, de Szabó István megelőz. Elárulja, hogy ez az éles, olykor kimondottan kellemetlen énekhang a legkiválóbb alapanyagnak számított a kor felvételeihez: így érthetőbb volt a szöveg. Egyébként az 1900-as évek bakelitjeire nagyjából hárompercnyi anyag fért, így eleve kiestek a stúdióba invitált szerencsések közül a szimfonikus zenekarok. Előfordult az is, hogy a halhatatlanságba 180 másodperc alatt bevonulni kénytelen előadók saját muzsikájukon elandalodva a harmadik perc elején ocsúdtak: az idő vészesen fogy, a számból pedig még mennyi hátravan! Ilyenkor picit begyorsítottak, hogy minden taktus ráférjen a korongra.
– Az ilyen bakikat a lemezjátszó „slow” és „fast” feliratú pöckeivel korrigálhatta a vájt fülű hallgató – meséli az igazgatóhelyettes. – Ez már egy korszakkal későbbi szerkezet – mutat Szabó egy kurblis szerkentyűre. Attól függően, milyen terepre potyogtak a kuplé recsegő rímei, kétféle tűt használhattak a hangerő szabályozására: „salon” avagy „fortissimo”.
Hosszan tanakodunk, Weiner István Csingilingi prütty című örökbecsűje – persze az imádott Solti Hermin előadásában – vajon mennyire „salon”-képes: „Lagzi után a menyecske / Várt, meg várt, meg várt, / Mert a férje szerelmileg / Nem tett benn kárt. / A férj mekeg, makog, dadog: / „Fiam oly ideges vagyok, / Várhat még az ügy.” / Csingilingi, csingilingi, / Csingilingi prütty!”
Az OSZMI digitalizálási programjának természetesen csak egy kis részét adják az említett budapesti kuplék. Az intézet 2004-ben negyvenmillió forintot nyert az állami Jedlik Ányos pályázaton, s ebből a támogatásból mára az interneten is hozzáférhetővé tette az 1949–2009 között bemutatott magyarországi színházi előadások komplett adatbázisát. A következő feladatuk az OSZMI további gyűjteményeinek digitalizálása és összefésülése a már meglévő internetes archívummal.
