Falramászó
Úgy fest, Jézuska erősen vesztésre áll: a Mikuláson csúnyán kezd elhatalmasodni a skizofrénia, egyre erőszakosabban és meggyőzőbben sulykolja, hogy valójában ő született szenteste, a szelíd Megváltó pedig csöndben és messziről szemléli az átrendeződést.
Az übermarketekben legalábbis ez látszik, ott viszont nagyon erősen. Igazság szerint innen tőlünk, Kelet-Európából már rég el kellett volna húznia a Mikulásnak, mégis ő jön szembe mindenütt, minden elképzelhető méretben, pózban, viszont majdnem kizárólag polimeralapon.
A szezon favoritja ismét a mászó Mikulás. Többnyire egy led-ekkel szerelt, átlátszó PVC-slaugon kepesztet. Van belőle 80 centis, méteres, meg még ki tudja, mekkora, de egy biztos, életnagyságú megközelítőleg sincs, aminek az az eredménye, hogy a lakótelepi erkélyekről a szeretet ünnepének apropóján városszerte rettenetes kis piros gnómok lógnak lefele.
Figyelemre méltó kompozíció a Rács-Mikulás is. Aki még nem látta volna, képzeljen el egy hozzávetőleg Télapó alakú, szabályosan perforált színes műanyag lapot, amely mögé karácsonyfaizzókat rejtett az ismeretlen mester. Igazából anti-Mikulás: legtöbb társának prototípusához kedves arcú játék babák szolgáltak kiindulópontként, ehhez szemmel láthatólag egy szigorított börtönben találtak modellt. Anynyira gonosznak néz ki, hogy senki sem hiszi el: a zsákjában szomorkodó játék mackót, vagy mit, éppen hozza – és nem viszi.
Vigasznak persze édeskevés, de a lombrosofejű-Télapónál egy fokkal mégiscsak jobb benyomást kelt az ablakra szánt égen száguldó világító Mikulás-sziluett. Tízezer évnél hamarabb ugyan ez sem bomlik le, viszont a fél falut fényárba lehet vele borítani; mondhatni, civil alapon, közpénzek felhasználása nélkül meg lehet vele oldani a közvilágítást. Hajrá.
A nagy nyomulásból adódóan persze már semmin sem lepődünk meg. Nem szakad benn szó, nem szegik meg lehelet attól sem, hogy a Mikulást egy ponton már direkte háromkirályokként látjuk viszont, karácsonyfadísz alakban – az alkotók csak a ködmönök árnyalatán variáltak némileg. És nem akad fenn a szemünk a plüss Télapón sem, amely gombnyomásra skizoid röhögésben tör ki, miközben orcája mögött két ponton kis izzók gyúlnak föl: pirospozsgásodás.
Jézuska tehát erősen vesztésre áll a nagyáruházakban. Hosszú bejárásunkon csupán egyetlen halvány utalást találtunk arra nézve, hogy ilyentájt ő is valamiféle közszereplő volna: egy zugban láttuk a bénán összetákolt kis jászolt a Szent Család ötcentis tagjaival és a barmokkal, köztük egy hétcentis, tehát az arányokat tekintve inkább masztodonnak ható báránykával.
