Templom a múzeumban
A Viktória és Albert szépen meghálálja a szerencsejátékbevételekből fenntartott Nemzeti Örökség Alapítványtól érkezett közel 10 millió fontos támogatást kiegészítő 20 millió fontnyi magánfelajánlást. A mecénások – Wolfson, Selz, Sainsbury és más családok – neve előkelő helyen szerepel a tíz új teremcsoport falain. Az új galériákat kialakító tervezőiroda, a MUMA, a bővítésen kívül enyhítette a XIX. század közepére elkészült épület korábbi furcsaságait is. Nehezen berendezhető, megvilágítható, megközelíthető félemeleteket, felhasználhatatlan fedetlen udvarokat, korábbi irodákat integrált mozgássérültek számára is körbejárható, központi tájékoztató ponttal is rendelkező együttessé. Egy nagyon nehezen berendezhető külső részt például bonyolult üvegtetővel láttak el, így az ide szánt terjedelmes darabok természetes fényben jelennek meg. Itt helyezték el Sir Paul Pindar, XVI–XVII. századi kereskedő házának homlokzatát. Ez volt azon kevés, fából épített, Tudor-stílusú szerkezetek egyike, mely túlélte a nagy londoni tűzvészt. A múzeum mentette meg a külső házfalat, amikor a XIX. században a Liverpool Street vasútállomás építése során lebontották.
Mint erről Glyn Davies, a részleg kialakításának koncepciójáért felelős kurátor a sajtóbejáráskor elmondta, a finanszírozás és az építészeti átalakítás nehézségei szinte eltörpülnek a bonyolult tartalmi döntések mellett. A kiállítás a történelem hosszú, i. sz. 300-tól 1600-ig terjedő időszakát dolgozza fel, mindenekelőtt az iparművészet és kézművesség szempontjából.
Ezen belül gondolni kellett az egyes országokra és kultúrákra, az eltérő életmódokra és hitekre is. Végül a termek összesen 1800 műtárgyat foglalnak magukba, gyakran lélegzetelállító, innovatív környezetben.
A három emeletre kiterjedő tárlat kronológiai sorrendben halad, illetve azon belül egy-egy lényeges témát vagy személyiséget részletesebben is áttekint.
Most először válik hozzáférhetővé Leonardo da Vinci öt jegyzetfüzetének egyike, amely nem nagyobb, mint egy pakli kártya. A barna tintával írt lapok rendkívül sérülékenyek és fényérzékenyek. Tervek szerint a kurátorok a tárlón belül naponta váltogatják az oldalakat, amelyek egy közeli monitoron olvashatók el, szerencsére Leonardo tükörírását is korrigálva. Nem csak látványos, szórakoztató is az érdekes figurákat tartalmazó Vadkan- és medvevadászat című gobelin, a Devonshire-i vadászat sorozatból, a műfaj XV. századi egyedüli túlélője. A trójai háborút ábrázoló
Trója gobelin húsz év óta először kerül a látogatók elé: a falikárpit egykor VIII. Károly francia királyé volt, de készítettek egyet Mátyás király számára is. A múzeum leg ismertebb kincsei közül régi fényében csillog a gloucesteri gyertyatartó – a maga finoman megmunkáltszörnyecskéi vel a román kori angol fémművészet remeke.
A V& A rendkívül gazdag Donatello szoborgyűjteményének külön termet szentelnek. Az iparművészet fellegvárától joggal várható el, hogy a dizájn, a tálalás önmagában is ámulatba ejtsen. A szemlélődőknek nemegyszer esik le az álluk, többek között a tehetősek 1350–1500 közötti életformáját felidéző galériában, az arisztokraták és jómódú kereskedők luxuskörülményeinek láttán. Külön „fejezet” foglalkozik a XV. századi burgundiai udvari szokásokkal. A látványos, Reneszánsz városközpont, 1350–1600 között címet viselő kiállítástraktusban viszont imponáló épületek részeit helyezték el, úgy, hogy együttesen valóban felvillantsák a városképet. Giambologna drámai szobra, a Mediciek megrendelésére készült Sámson és a filiszteus kompozíciója mellett található egy elragadó, működő szökőkút. Ragyogó festett üvegablakok, oltárrészletek, az egyetlen Olaszországon kívül található reneszánsz kápolna a firenzei Santa Chiara-templomból, valamint a ’s-Hertogenbosch-i Szt. János-székesegyház díszes szentélyrekesztője érzékeltetik a kor szakrális művészetének erejét.
Mindennek alapján érthető, hogy Mark Jones, a Viktória és Albert Múzeum igazgatója úgy érzi, a felújított galériák segítenek eloszlatni azt a tévhitet, hogy a középkor a történelem „sötét időszaka” volt.
