A félelem rangja
Rémregényt olvasni kicsit olyan, mintha nagy nyilvánosság előtt kellene bevallanunk, hogy a Győzikeshow rajongói vagyunk. Rossz az ízlésünk, elfecséreljük olvasói tehetségünket, mondanák rögvest a Musillal kelők és Heidegerrel fekvők, akiknek szemében talán nincs is lenézettebb műfaj a rémhistóriáknál. Kétségbeesett ingázás ez Rejtő és Cronin, kacagás és könnyek között. Romantika a senki földjén.
A Düledék palota és harminchárom története nem bizonygatni akar, megfelelni valamiféle kényes ízlésnek, mint ahogy nem is kívánja rehabilitálni a műfaj futószalagon gyártott középszerét. Egyszerűen csak azt mondja: mindent lehet jól és rosszul művelni. Walter Scott, Kipling, Jack London, Poe, Hawthorne igenis lehetőséget és kihívást, egy születendő nyelv körvonalait látta az új műfajban: a halál érintésének, a félelem legyőzésének lehetséges grammatikáját.
Azt a tudatot, hogy ha beszélünk valamiről, úgy lesz az árny egyre kevésbé rémisztő. Miközben azért reszketünk alaposan. A rémantológia azon túl, hogy zömében friss fordításokkal és új szövegekkel adja vissza a műfaj – igazából el sem vett – irodalmi rangját.A XVIII. század végétől a XX. század közepéig kalauzol. Terjedelmi okokból leginkább angolszász területen, élvezetes, érdekfeszítő, lúdbőröztető történeteket gyűjtve össze.
Drakula és Frankenstein kortársait, rokonait, leszármazottait. Sárközy Bence, a kötet szerkesztője végig arra törekedett, hogy felvonultassa a műfaj téma- és eszköztárát, a meghatározó hangokat és árnyalatokat, amelyek alakították és befolyásolták a későbbi fejlődést. S mindezt úgy, hogy ez ne tűnjön fárasztó, letudható felsorolásnak. Magyarán mindvégig az olvasó és nem az irodalomtörténész vagy -kritikus árnya lebegett ijesztően a szeme előtt. És bizony nincs mit szépíteni: a majdhogynem hatszáz oldalas kötet letehetetlen olvasmány, parádés válogatás. Mint ahogy az is biztos, hogy sokáig fog kísérteni.
Düledék palota
Szerkesztette: Sárközy Bence, Magvető Kiadó
Top 5
1. Nemes Nagy Ágnes: Elfogtam volna mást, s íme elfogtak engem (Ráció) Válogatott műfordítások
2. Stieg Larsson: A kártyavár összedől (Animus) Annyi bizonyos, hogy a nemi határokat nem tisztelő nőkkel mindig is megszenvedtek a történetírók.
3. Ferber Katalin: Japán (Jószöveg) Hány Japán van?
4. Sue Gerhardt: A szükséges szeretet (Oriold) Az affektusok (érzelmek, indulatok) hatása a kisgyermek agyfejlődésére.
5. Mörk Leonóra: Az utolérhetetlen Mr. Yorke (Jaffa) Tulajdonképpen mindenről Charlotte Brontë tehet.
