– Hányszor jelentkezett a Színművészetire?

– Az örök kérdés… Kilencszer, de mindössze hat év alatt, mert nemcsak rendező szakra jelentkeztem, hanem színész, mozgókép-tudományi és forgatókönyvíróira is. Mindenki számára megkönnyebbülés, hogy például színésznek nem vettek fel.

– Pedig volt több kisfilmje, amelyekben játszott is.

– Igen, és ennek megvannak az előnyei, de Isten ments, hogy én most ilyen babérokra törjek. Ezek a filmek épp olyanok voltak, amikbe belefért az én színészi játékom is.

– Mit gondol, miért vették fel a kilencedik alkalommal?

– Nagyon őszinte lettem. Addig ugyanis nagyon tiszteltem a felvételiztetők döntését. Az utolsó felvételin, amikor a szóbeliről kijöttem, úgy éreztem, hogy nem akar engem ez az iskola. Gondoltam, itt az ideje, hogy másképp közelítsek hozzá. Volt még egy írásbeli forduló, ahol az volt a feladat, hogy írjuk le, hogyan érezzük magunkat. Lazán leírtam: „B...k meg, vegyétek már észre, hogy ide való vagyok!” Az osztályfőnököm, Schulze Éva szerint ez sokat nyomott a latban.

– Végül forgatókönyvíró szakra került be, ahol csak nem sikerült kiverniük a fejéből a rendezés iránti vágyat.

– Persze, hogy nem tudták. De nem is akarták, ugyanannyi lehetőségünk volt rendezni vizsgafilmeket.

– A Poligamy forgatókönyve nagyon erős. Gondolom, nehéz volt rábeszélni a produceri teendőket magára vállaló Herendi Gábort, hogy ne ő rendezze a filmet.

– Nem volt nehéz. Érdekes, hogy mindig előjön ez a kérdés. Gábor nagyon szerette a Melletted című kisfilmemet, és amint elkészültem a Poligamy forgatókönyvével, letettem az asztalára. Amint elolvasta, hívott, hogy erről azonnal beszéljünk. Még egy kérdése volt a telefonban: „Gondolom, nem engeded, hogy én rendezzem?”Mondtam, hogy mindenképpen én szeretném megcsinálni. Innentől kezdve ez soha többé nem vetődött fel.

– A Poligamy főhőse mindennap más nő mellett ébred. Mennyire önéletrajzi ihletettségű a film?

– Bárcsak az lenne. Nyilván az én összes kételyem és a nők iránti rajongásom is benne van. Most épp egyedül vagyok, és nézem a párkapcsolatban lévő embereket, így látom, hogy ha szembe jön egy jó csaj, kisebb dráma zajlik le a férfiak arcán. Még akkor is, ha egy nagyon jó nő van mellettük.

– Ezt mi, férfiak tagadni szoktuk.

– Igen, de ha leülnénk sörözni, mindketten bólogatnánk, hogy így van, így van. A mai generációnak ez a játéka, kapcsolatokból ki-be lépés, már-már abnormálisan gyorsan. De azt is állítom, hogy nincs jobb megoldás, mint a család. Kompromisszumok árán bár, de dolgozni kell a kapcsolatainkon. Manapság nem nagy ő, hanem nagy ők vannak. Ebből a szempontból egyrészt cinikus a film, másrészt idealista és naiv.

– A Poligamy regényváltozatban is megjelent.

– Nagyon nagy vágyam volt ez, de nem tettem érte semmit. A Nyitott Könyvműhely kiadó keresett meg. A regény egy egészen más szemszög, egészen más látásmód, amelyen keresztül a történet egy egészen más aspektusát fedezhettem fel.

– Biztos sokan feltették a kérdést, hogy nem félek-e, hímsoviniszta film lesz a Poligamy.

– Igen, és benne volt a kockázat, de vállaltam a történetmesélés rizikóját! De nem aggódtam túlságosan, mert a nőkre úgy tekintek, mint felfedezésre váró lényekre, akiket én csodálok.

– Életveszélyes Magyarországon középműfajú filmet készíteni.

– A szerzői és a zsánerfilm nem két elkülönülő fogalom. Ez egy magyarországi szétválasztás, és én károsnak tartom. A Poligamy szerzői film, zsánerfilmes eszközökkel elmesélve.

– Több mint nyolc évig filmkritikusként is dolgozott. Elolvassa majd, amit a Poligamyról írnak?

– Természetesen. És ha megalapozott írások lesznek, biztosan megfontolom őket.

Orosz Dénes vállalta a történetmesélés rizikóját