Volt az ős-Nemzeti Galériában, még lent a Kossuth téren egy erős, szép kép, amelybe mindig örömmel ütközött bele az ember. Hogy Passaui utca volt a címe, azt talán csak a mostani emlékkiállítás erősíti meg, de hogy eseménytelenségében is német volt és kisvárosi, az örökre megmaradt. Talán az idegenül is barátságos kék ház tette ezt, talán a feszesség ellenére is enyhén dőlő perspektívák, talán a szigorú plaszticitásra engedékeny síkban tapadó lombok, amelyek merték sötétzölden eltakarni a kék homlokzat egy részét. A festőről, Orbán Dezsőről is keveset tudtunk még akkoriban, mindez a Nyolcak nagy újrafelfedezés előtt történt, a hajdani állandó kiállításon jobbára későbbi művek képviselték a csoport tagjait.

A Passaui utca huszonnyolcból talán az utolsó kép, amely Nyolcak-emlékeket őriz Orbán hosszú festőpályáján. Nyolcak-vonásokat, amennyiben bátor színű a kék ház fölé magasodó narancsos tetőkkel, és Nyolcak-karaktert, mert tisztán szerkeszti a saroképülettel kettéhasított utca elágazását. A két tendencia - a francia Vadak és a francia Cézanne hatása - köztudottan egy időben bátorította a magyar avantgárd első generációját, s ebben a vonatkozásban tipikus az egyik legfiatalabb tag egyebekben nem tipikus indulása. Orbán matematika-fizika tanár volt és sosem járt főiskolára, nem fordult meg Nagybányán sem, mint több társa, következésképp nem volt mit megtagadni-megújítania.

Templomkertje szelíden vad, a sárga talajból feltörő zöld növényzet önmérséklő, nem engedi teljesen szabadjára a komplementer agresszióját, s bár Parkrészletén uralkodik a hatalmas vörös ágyás, mégis inkább majdnem lustán terül el a hidegszínű környezetben. Még a szakaszolás lehetőségét sem adja meg a dinamikusan induló pálya. Mert ugyanezekben az években, ezerkilencszáz-kilencben, -tízben keletkeznek az első súlyos csendéletek is, sőt a Charentoni házak kockaépítményei, meg fölöttük a harsányvörös tetők-szikrafogók a Templomkert esztendejében, kilencszázkilencben próbálkoznak a szintézissel.

A meghatározó azonban Cézanne útmutatása. A Zöld körtés csendélet vasszigorral adja elő komoly színű gyümölcsök, perspektíva horpasztotta tál és szimmetrikus ráncokba szedett asztalterítő gondolatát, a Csendélet gyümölcsökkel felszabadultabb, levegősebb kompozícióján, ha más nem, a néző felé lejtő asztal és az aszimmetrikussá formált edények emlékeztetnek a nagy örökségre. Feszes képek, nyoma sincs rajtuk önképzésnek. A Párizst járt Orbán nemcsak alkalmi házigazdája a csoportnak - 1911-ben az ő műtermében alakul meg másodszor és véglegesen a Nyolcak -, hanem egyik erőssége is. A művészszerveződés, amely a gondolat, a racionalitás jegyében üzen hadat a hazai konzervativizmusnak, amely eredetileg politikamentes radikalizmusával politikai ellentámadásokat provokál, maga is sokszor küszködik önmagával. Orbán ekkor látszólag nem. Minden jelző nélküli Csendélete már 1909-ben olyan tömör, az odavetett asztalkendő oly szoborszerűen monumentális, a tárgyak térbeli sűrűsödése olyan drámai, hogy a kor és a csoport legjobb teljesítményei között látjuk.

A folytatás is tipikusan atipikus. Orbán a tizenkilences ellenforradalom után nem vonul emigrációba - ez a többi pályatörténet ismeretében rendhagyó. De az itthon gyárigazgató, majd magániskola-alapító Orbán festészetének lazulása törvényszerűen hasonló. A passaui látkép talán az utolsó emlék, aztán kellemes városképek következtek, de vigyázat, ez nem ítélkezés. Csak tudomásulvétele annak, hogy a két háború közötti Magyarország - mutatja a korszak teljes históriája - nem volt alkalmas a folytatásra, aminthogy az új sikerek színhelye, Ausztrália sem. Orbán Dezső 1939-ben kivándorolt, új életet kezdett új civilizációban és új kultúrában. Ottani, százhárom éves koráig tartó pályája itthon csak töredékesen ismert, a nagyobbik fél életműve absztrakt és figuratív munkákat egyaránt tartalmaz. Ha valamilyen következtetést megengednek a hazakerült képek, az csupán ennyi: a stílusok, miként a húszas években itthon, keveredtek és kellemesen vegyültek, ellentétben a korai, szikrázó szintézisekkel.

Száz évvel ezelőtti művészetünknek állít emléket a gondos kiállítás.