Búcsú Éri Istvántól

Ma már boldog békeidőnek tűnik, amikor Éri István ott üldögélt a Tündérpalotában. Az egykori tisztviselő-telepi gimnáziumban, valami obskúrus folyosólabirintus végén voltak összes termei: onnan irányította a Pulszky Társaság munkáját, ott szerkesztette a Tájak-Korok-Múzeumok kiskönyvtárat, onnan vezényelte az országjáró mozgalmat is. A szobája pedig zsúfolásig teli volt könyvekkel, folyóiratokkal. Egyszerűen nem lehetett tőle olyasmit kérdezni, amire ne tudta volna a választ.

Régész volt és muzeológus, a középkor szakértője. 1962-ben került a Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság élére, ahol azonnal bizonyította rátermettségét. Irányítása alatt tájházak, kiállítóhelyek nyitották meg kapujukat, lendületet vett a lelőhelyek kutatása, kiadták a megye régészeti topográfiáját. Érthető, hogy bő tíz év elteltével a központi múzeumi szervezetek felállításánál is igényt tartottak az ismereteire. Ő pedig friss levegőt engedett a porszagú múzeumi terekbe. "Tevékenységének fő célja volt, hogy a magyar múzeumok tudományos kutató- és értékmegőrző munkájára épülő kiállítások és múzeumpedagógiai programok tegyék valóban közhasznúvá és népszerűvé ezeket az intézményeket" - fogalmazott Buzás Gergely régész.

Hivatalosan már nyugdíjas volt, amikor a fent említett mozgalmak élére állt, és túl a hetvenen, amikor azzal kellett szembesülnie, hogy semmivé tehető mindaz, amit a "TKM" élén elért. De tovább dolgozott: élvezetes írásokban adta közre, amit szakmájáról tudott.

Nyolcvanévesen hunyt el, egy hónappal ezelőtt. Ma vesznek végső búcsút tőle. 

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.