Száz éve másként szólt az ly
Az Országos Széchényi Könyvtár Látjátok feleim - Magyar nyelvemlékek a kezdetektől a XVI. század elejéig című kiállítása az első tárlat, ahol írott anyanyelvi örökségünk legnagyszerűbb darabjai együtt láthatók, bár ezeket a köteteket és lapokat külön-külön is igen ritkán bocsátották közszemlére. Ez nyilván a jövőben sem lesz másképp, érdemes tehát megjegyezni a zárás dátumát: február 28.
Három gazdagon és finoman szerelt terem várja a publikumot a Budavári Palotában. Az elsőben azok a nagyon korai és kevésbé korai munkák láthatók, amelyeknek csak egyes részletei íródtak magyarul, amúgy latinul, bár mondjuk az avatatlan néző a magyar részleteknél is zavarba jöhet. Ott van például mindjárt, hogy Fehervaru rea menech hudu utu rea, aki ezt így, élőben még nem látta, gondban van a betűkkel. Ez lenne az első fennmaradt magyar mondatdarab a Tihanyi alapítólevélben: a Fehérvárra menő hadi útra. Az alapítólevéltől nem messze látható a Gesta Hungarorum (szerző: Anonymus, azaz névtelen) élő egyenesben; a tortán a Pray-kódexben szereplő Halotti beszéd és az Ómagyar Mária-siralom a hab, valamint egy szép magyar kifejezés: kecchke chechew zele, amelyen tessenek eltöprengeni (a megfejtést alább, a szövegtestbe rejtve közöljük).
A második termesedésben a magyar nyelvű kódexirodalomba nyerhet bepillantást az érdeklődő, itt (kecskecsöcsű szőlő) látható mások mellett a Margit-legenda, amelyet a Margit-szigeti Domonkos-rendi perjelnő kabinetfőnökének, Ráskay Leának köszönhetünk. Muszáj megemlékeznünk egy másik pallérozott helyi sororról, Legéndy Katóról, akinek egy saját bejegyzése szerint 1516-ban fájt a feje, valószínűleg nagyon, mert Ráskay Lea 1517-ben sajnos kénytelen volt megírni, hogy meghalt. A terem gyönyörű gótikus festménnyel búcsúztatja a látogatót, a képen mások mellett Antiochiai Szent Margit látszik, aki egy kistestű sárkányt tart színes pórázon, akár egy kedves háziállatot. Ez a Margit keresztet vetett a rátámadó sárkányra, mely erre elmenekült. Hát így van ez a szentekkel és attribútumaikkal.
Az utolsó rész a magyar nyelvű irodalom önállósodásáról - vagyis a latintól való elszakadásáról - szól, és azt is jelzi, hogy az 1500-as években azért már nem csak a papok és az apácák tudtak olvasni. Hanem - amint azt egy korabeli imádságoskönyv bizonyítja - például Kinizsiné Magyar Benigna úrasszony, aki amellett, hogy tájékozott lehetett, háromszor ment férjhez, ami nem kis teljesítmény, pláne, hogy végül a harmadik férjétől is elvált a maga módján: megölette. Ugyanitt látható az Érdy-kódex (szerző: Karthauzi Névtelen) és az első fennmaradt magyar nyelvű szerelmes vers, a Soproni virágének, amelyet egy számadási könyv borítójára jegyzett le a város jegyzője, 1490 körül.
A várbeli tárlat közvetve abból is ízelítőt ad, hogyan és mennyit változott nyelvünk az elmúlt 500 év alatt. Ami a hangrendszert illeti, Korompay Klára egyetemi docens szerint a XVI. századi és a mai magyar nyelv között igen kevés a különbség. A mássalhangzórendszer lényegében egy új elemmel bővült, az oszmán-török jövevényszavakkal bekerült, majd az angol hatására ismét megerősödő dzs-vel, másfelől eltűnt a köznyelvből és a legtöbb nyelvjárásból a hajdani ly, amely körülbelül a XIX. századig másképp is hangzott, mint a j. Megőrizte viszont az írás, bár 1950 táján nem sok híja volt, hogy kiiktatták az ábécéből.
A nyelvtani rendszer egyik legérdekesebb változása egy olyan tendencia, mely (szokatlan módon) éppen egy korábban árnyalt rendszer egyszerűsödését mutatja. Az ómagyar korban a múlt idő kifejezésére négy igeidő is szolgált (pl.: láta, látott, lát vala, látott volt); ezek használata sokban emlékeztet a latin, francia, angol stb. nyelvekből ismert szabályokra. Mivel magyarázható az, hogy mára egyetlen múlt idő maradt, a látott? Bizonyosan összefügg ez a folyamat egy másik változással: az igekötő-használat széles körű elterjedésével. Az igekötő ugyanis utalni tud a cselekvés befejezettségére (írta a levelet: folyamatos cselekvés, megírta a levelet: befejezett), így bizonyos funkcionális különbségek egyre inkább e szófaj közreműködésével fejeződtek ki.
A nyelvtörténész harmadikként a szókészlet változásait emelte ki, s ezek közül is a nyelvújítást. Az, hogy van művelt, modern magyar nyelv, ennek köszönhető. Ma meg sem tudnánk szólalni az ekkor keletkezett szavak nélkül. Irodalom, történelem, költészet, egyetem - mindezek korábban csak latinul éltek. Ekkor születtek olyan szavaink is, mint a földrajz, a mérnök, a gyufa. Nem is szólva olyanokról, mint az anyag és a szellem, a gyönyör és (mai jelentésében) a báj. Meglátszik rajtuk, hogy - Kazinczy kedvelt szavait idézve - erő és szépség jegyében alkották őket.
