A XIX. század második felének folyószabályozása azonban drasztikusan csökkentette halfogyasztásunkat. Ma a világ egyik legkevesebb halat fogyasztó nemzete vagyunk. 4-4,5 kilogramm halat eszünk évente, ezzel szemben Európában 18 kg az átlag, Japánban viszont 70 kg.

„Pontyfogyasztásban elsők vagyunk Európában” – mondja Lévai Ferenc, az Aranyponty Rt. vezetője. „Két fajtája terjedt el. Az egész testén pikkelyes, közönséges ponty és a nagyrészt csupasz bőrrel borított tükörponty. Vörös húsú, félzsíros, szálkás hal. Bár 15-20 kg-osra is megnőhet, legízletesebbek a 2-3 kg-os, háromnégy éves példányok.” A busa ugyancsak vörös húsú, de sovány, közepesen szálkás hal. A legegészségesebb halunk, amelynek omega-3 telítetlen zsírsavtartalma (a kecsege mellett, ami ritkán kerül asztalra) vetekedik a tengeri halakéval. Nem szabad túlsütni, ne sajnáljuk tőle a fokhagymát, és bolondítsuk meg egy kis borssal! Ha kis zöldségköretet készítünk hozzá, mindent megtettünk, hogy jól és egészségesen táplálkozzunk.

Az amur is növényevő, vörös húsú, sovány, szálkás halfajta. Natúr módon paprikás lisztbe forgatva, kisütve, hagymakarikával kiváló halétel készíthető belőle. Mártásokat is elbír. Próbáljuk ki tartár-, fokhagyma- vagy akár joghurtos-tejfölös mártással!

Árban kedvezőbbek növényevő halaink, unikumnak számítanak a ragadozó halak. Legdrágább a süllő, őt követi a harcsa és a csuka. A süllő vagy fogas legnemesebb halaink egyike. Fehér húsú, sovány, szálkamentes hal, ami nem azt jelenti, hogy egyáltalán nincs benne szálka, hiszen a hal gerince tartja a hal húsát, az viszont igaz, hogy a halgerinc közti kisebb szálkák hiányoznak. A 1,5 kg-nál kisebb példányokat süllőnek, a nagyobbakat pedig fogasnak nevezik. Megkülönböztetik a folyami süllőt a balatonitól, a „Balaton királynőjé”-től. Fantasztikus húslevest főzhetünk belőle a hagyományos húslevesnél is használt zöldségekkel. Egy-két órás gyöngyöző főzés mellett és májgombóc mintájára elkészíthető halgombóccal gyönyörű aranysárga levet kapunk.

A harcsa fehér húsú, zsíros, szálkamentes hal. A nagyobb harcsák súlya akár az egy mázsát is elérheti, de legízletesebbek a tíz kiló alattiak. Legfinomabb pörköltként. Egy-másfél óráig hagyjuk besózva állni a pörköltkockákat, majd ne tegyünk hozzá vizet, hanem saját levében főzzük meg! 40 perc alatt elkészíthető. Túrós csuszával, friss kaporral kiváló.

A csuka fehér húsú, sovány, szálkás hal. Viszonylag kevés kerül belőle a piacra, mert nagyon erős halszaga van. Az ínyencek viszont kedvelik. Bajai halászlé nem készülhet csukaderék nélkül. Kiváló a pörköltje, de figyelni kell arra, hogy apró szálkák vannak a hátgerincben. Legjobb lefilézni és jó tejfölös csukapörköltet készíteni belőle, vagy tejfölös-gombás ragut dorozsmai módra – lecsóval.

A pisztráng is fehér húsú, sovány, szálkás ragadozó hal. Roston, párolva, füstölve fogyasztható. Egészben sütve három-négy vágást ejtünk a halhúson, befűszerezzük, forró olajban nem túl szárazra sütjük. Elbírja a mártásokat. Nagyon finom diós bundában, fokhagymás olívaolajjal vagy pirított mandulával megszórva.

Keszeg és balin ritkán kerül az asztalra. Fehér húsú, sovány, legszálkásabbnak tartott halainkat kézzel lehet csak enni, késsel-villával nem. Kisütve finomak.

Aminosavaktól kezdve a nyomelemekig – a jód, a cink, a szelén, a vas – megtalálható a halhúsban. Jelentős forrása az omega-3 telítetlen zsírsavaknak. A zsírban oldódó vitaminok közül A- és D-, a vízben oldódó vitaminok közül B1- és B2-vitamin fedezhető fel benne nagyobb mennyiségben. Szívés érrendszeri problémákra, az agyműködés karbantartására kiváló.