MIKULÁS

Szent Miklós a korai keresztény egyház püspöke volt, aki a mai Törökország partjainál fekvő Myra (Demre) városában halt meg 343. december 6-án. Ajándékhozó legendái közül legismertebb, amikor három szegény lánynak az ablakán arannyal teli erszényeket dobott be, hogy apjuk tisztességgel ki tudja házasítani őket. Máskor éhezők között osztotta szét egy hajó búzarakományát, a szállítmány mégis hiánytalanul érkezett rendeltetési helyére. Senki nem tudta, ki segített rajta. Halála után a keleti egyház szentjévé avatták, az emberek pedig utánozni kezdték őt – halálának napján titokban ajándékokat adtak barátaiknak. Nyugat-Európában először francia apácák ajándékoztak meg gyerekeket az ő nevében 1100 körül.

Míg Kelet-Európában a tiszteletet parancsoló, gyakran teljes püspöki díszben megjelenő jutalmazó és dorgáló szent alakja honosodott meg, a Hollandiában ajándékot hozó Sinterklaas inkább manóra emlékeztető, kedves és mókás figura. A holland bevándorlók őt vitték magukkal az amerikai gyarmatokra, ahol legendái összemosódtak az ősi skandináv népmesék öreg, jóságos varázslójának történeteivel, aki a rakoncátlan gyerekeket megbüntette, a jókat pedig megajándékozta.

JÉZUSKA ÉS AZ ANGYAL

Szláv eredetű karácsony (karacsun, korcsun) szavunk ősi pogány hagyományokat rejt. A tél leghoszszabb éjszakájának végét jelenti, amikor a fény és a világosság ismét győzedelmeskedett a hideg és a sötétség felett. Az ősi népek ezen az éjszakán attól tartottak, hogy az éltető fény és meleg örökre elhagyja világunkat, és a reménytelenség veszi át az uralmat. Úgy képzelték, hogy a napforduló éjszakán az ártó szellemek átjuthatnak a földi világba, ezért ezeken az ünnepeken fontos szerephez jutott a fényt megjelenítő tűz, a sötétség szellemeinek elűzője, a fény visszatérésébe vetett remény hordozója. A keresztény vallásban a sötétségen diadalmaskodó fényt Krisztus szimbolizálta.

A niceai zsinat (325) döntése nyomán ez a nap lett a Megváltó születésnapja. December 25-e mint Jézus születésének napja pedig először egy 354-ből származó római ünnepi naptárban szerepelt.

A modern karácsony kialakulásának kezdetei a reformáció korának Németországába nyúlnak vissza. A hagyomány szerint a reformáció vezéralakja, maga Luther Márton állította az első karácsonyfát, ő tette a karácsonyt a család ünnepévé, ő vonta be a szokások közé a gyermekek megajándékozását. A korábbi ajándékhozó – a jutalmazó és büntető Szent Miklós – Luther szándékainak megfelelően nem épült be ebbe az ünnepbe. Szerepét a gyermek Jézus megtestesítője, a Christkindlein – Jézuska – figurája vette át. A változtatás célja az volt, hogy a gyermekek lelkét megkíméljék a negatív élményektől, a félelemtől. A Mikulást ugyanis láncot csörgető, patás-szarvas krampuszok kísérték ajándékozóútján, akiknek alakja a keresztény gondolatkör gonoszelképzeléseire vezethető vissza. Jézuskát viszont tiszta szívű, fehér inges gyermekként ábrázolták először, majd angyalforma, angyalszárnyú lánygyermek képét öltötte magára.

SANTA CLAUS

Angolszász országokban Santa Claus, az elvilágiasodott karácsony szimbóluma hozza a karácsonyi ajándékokat. A holland eredetű, manóra emlékeztető, december 6-án ajándékot hozó Sinterklaas 1823 karácsonyán vonult be a december 24-i ajándékhozók panteonjába. Ekkor jelent meg Clement Clarke Moore Szent Miklós látogatása című verse egy New York-i lapban. Nyolc rénszarvas húzta, játékokkal megrakott szánkóján megérkezett az apró termetű, pirospozsgás arcú, fehér szakállú, pipázó Santa, akit Moore inkább vidám, öreg, picike koboldnak ábrázolt. Teli zsákkal a hátán leereszkedett a kéménybe, megtöltötte a kikészített harisnyákat, majd visszatért szánkójához, csengőszó hallatszott, és a jelenés elszállt a tetők felett.

Az aprócska Santa Claus-figurát egy német származású amerikai grafikus – Thomas Nast – alakította tovább, majd a Coca-Cola-cég 1930-as karácsonyi kampánya végezte el a joviális, rövid köpenyt és csizmát viselő figura alakján az utolsó simításokat. A cég két alapszínére építve rövid, fehér szőrmével szegett piros kabátot és piros buggyos nadrágot rajzoltak a göndör, fehér szakállú, pirospozsgás arcú ajándékhozónak.