Nem is igazi feminista!
Egy hagyományos értelemben vett bestsellerszerző valószínűleg nem álmodik ekkora marhaságot, de Rácz Zsuzsa más: az Állítsátok meg Terézanyut! sikerének immár hét éve, azon felbuzdulva azonban nem lepte meg minden évben újabb kötettel a karácsonyi vásárosokat. Egészen mostanáig.
– Jó néhány hónappal ezelőtt az uszodában szappanoztam magam a zuhanyzóban, amikor az arcomba bámult egy anyám korabeli hölgy, és azt kérdezte: dolgozik valamin? Annyira meglepődtem, hogy másodpercekig tartott, mire kinyögtem: Igen, egy könyvön…. Azt gondoltam – váltott szigorúbbra az asszonyság –, de a Terézanyut folytatja? Igen. – Épp itt az ideje! – vágta rá határozottan, majd hátat fordított, és átlibbent az öltözőbe.
Rácz Zsuzsának számos hasonló sztorija van arra a kérdésre, hét év után mit érezni könyve akkori, átütő sikeréből. Én is beszámolhatok hasonló jelenségről: nehéz nem észrevenni, hogy interjúalanyom láttán néhányan pusmogni kezdenek. Celeb…?
A jelzőt kikéri magának, de azt elismeri: rengetegen felismerik az utcán és nyilvános helyeken annak ellenére, hogy a Terézanyu hátsó borítóján két bélyeg nagyságú felületen villant a mosolya, és nem váltotta folyamatos médiajelenlétre Kéki Kata sikerét: mindössze néhány tévéműsorban szerepelt anno. Persze, készült film a Terézanyuból, sőt még rádióműsor is a régi Petőfin (ma mr2), de Rácz – ahogy a haverjai hívták – nem mutatta bennük az arcát. Ennek ellenére kapott kritikusaitól, sőt a kritikusoktól is, akik szerint „nem elég színvonalas” könyve sikerének farvizén behajózott a médiába.
Rádióból a könyv felé
De a farvíz nem az, aminek látszik: Rácz Zsuzsa éppen a médiából hajózott az írónők kikötője felé. A korabeli Petőfi Rádióban például, ahol a Terézanyu-műsor indult, azt megelőzően tíz évet dolgozott: gyakornokként, riporterként, szerkesztőként és műsorvezetőként. Sőt, saját bevallása szerint a Rádióban tanult meg írni.
Az egykori Reggeli csúcs című rádióműsor hétfői szerkesztőségi értekezletein számtalanszor kapta meg a „hét jegyzete” kitüntetést a kollégáktól, annak ellenére, hogy már akkor sem volt képes pontosan érkezni egyetlen reggel kilenckor kezdődő programjára sem, ez alól pedig a hétfői szerkesztőségi értekezlet sem lehetett kivétel. Pedig dolgozni mindig is szeretett, csak aludni jobban. A Rádió ma is nagy szerelem az életében.
Közszolgálatiság
– Mindig is komolyan vettem a közszolgálati újságírást, a szakdolgozatomat is arról írtam, mekkora jelentősége van egy kultúrában a közszolgálati rádiónak. Abban az időben töltöttem a londoni BBC-nél a kutatási gyakorlatomat, amikor John Birt, az azóta legendássá vált producer elindította a belső piac rendszerét a BBC-ben. Sokan azzal vádolták, hogy a műsorkészítés nemes és felemelő folyamatát bürokratikus rémálommá változtatta, és a hatékonyság oltárán feláldozta a kreativitást, a BBC egyetlen valódi tőkéjét. Mindenesetre költségtudatossá tette a brit közszolgálati rádiót.
Nagy tanulság volt visszatérni az akkori Magyar Rádióba, ahol remekül el lehetett beszélgetni órákon át a kollégákkal, megvitatni egy probléma minden aspektusát. Imádtam bejárni, egy nagy család volt, de már akkor is tudtam: előbb-utóbb ennek vége lesz. Tudtam, hogy valamit kezdenem kell magammal, s óriási belső harcokat vívtam, leginkább a saját kishitűségem miatt – emlékszik vissza.
A felismerés azonban kevés volt, még jó pár évet áldozott a közszolgálati rádiónak – no meg a segíteni akarásnak. A baráti körében is voltak keménydrogosok, s miközben maga is a kishitűségével birkózott, tartotta a lelket bennük, amikor le kellett jönniük a szerekről. Ebből született kevésbé ismert, de a drogproblémákkal foglalkozók által bibliaként számon tartott Kábítószeretet című kötete, majd a Petőfi Rádió Más-Sáv rovatában hetente jelentkező, Drogéria című műsor.
Túléléshez irónia
– Az irónia az egyetlen eszköz a túlélésre – jegyzi meg, amikor a tragikus élethelyzeteken való túllendülés módszereiről faggatom. Ebből az életfelfogásból táplálkozott az Állítsátok meg Terézanyut! írása során, amely többéves, hektikus alkotói folyamat volt – mint bevallja, korántsem tudatos, inkább ösztönös. Ahogy a laza karakter és a laza stílus is.
– Ez esetben is a segíteni akarás vezérelt. Magamon akartam segíteni, mert éppen nem volt munkám, véget ért a közszolgálati pályafutásom. A nők életével kapcsolatos alaptémákhoz nyúltam, humorral. De ez sem szándékos volt, így szeretek írni. Nem akartam a szingliség ikonjává, a magyar Bridget Jonesszá válni, de végül nem bántam, mert rájöttem, hogy a nőket érintő tabutémákkal nem lehet úgy foglalkozni, hogy ne bélyegezzenek feministának – fejti ki, de újra hangsúlyozza: a száznegyvenezres eladott példányszámot, azaz a frenetikus sikert mostanra sikerült feldolgoznia.
Míg a kritikusok lesajnálták, volt középiskola, ahol a diákok érettségi tételnek választották a művét, az olvasók pedig a száz legnépszerűbb regény közé szavazták a Nagy Könyv-vetélkedő során. Amolyan magyaros bukéja a történetnek: korábbi kiadója a busás haszon ellenére sem motiválta, hogy újra írjon.
Nesze neked!
Az Ulpius azonban igen, és 2006-ban, a Magyar kultúra napján Zsuzsa egyedül felment a Bükkbe, hogy eldöntse: akar-e, tud-e írni. Döntésében ismét szerepet játszott a felelősség, ugyanis úgy véli, az olvasás olyan készség, amely a mindennapi életben segíti az embert, s ha már a könyvét ilyen sokan elolvasták, akkor ezen a téren tehet valamit.
– A Nesze Neked Terézanyu! is a felelősségvállalást járja körül. Az örök női kérdést, a megfelelés kényszerét, a terézanyuzást: hogy kell-e rendes, kedves, jámbor nőnek lennünk, ahhoz, hogy szeressenek minket, akár azon az áron is, hogy önmagunkból feladunk előbb kicsit, aztán egyre többet – vagy nem kell. Üzenet továbbá, hogy mindenki a saját szerencséjének kovácsa, vagy ahogy a fiatal lányok mondják, pogácsa. Nem muszáj továbbvinni az örökölt átkos családi mintákat, meg lehet tőlük szabadulni tudatos melóval és persze rengeteg humorérzékkel – szintetizál az írónő, érzékelhetően felhasználva pszichológusi tanulmányait.
Ez utóbbi nemcsak a gondolati szintézis képességét adta neki, hanem a mai boldogságát is. Egyetemi tanulmányai újabb fejezeteként ugyanis olyan képzést választott magának, amely arra tanította, hogyan támogassa segítő szakmában dolgozó kollégáit, hogy embert próbáló munkájuk ne tegye tönkre őket.
Férj, gyerek
A tanulmányok persze összehozták a másik felével, s a szingliikont eltalálta Ámor nyila. Innen persze még lehetett volna visszaút, de házasság, majd egy gyönyörű baba lett a folytatás… Kislánya jövetele alkalmat adott arra is, hogy – igazi szakemberként – újabb dolgokat tanuljon: nemcsak a gyermeknevelésről, de saját magáról is. A tanulás nincs ellenére, sőt folyamatosan fejleszti magát, az írásban is.
– Sokkal tudatosabb módszerekkel írtam, tanultam minden elolvasott könyvből és a szerkesztőmtől, Szántó Erikától is, de a stílusom még biztosan sokat fog változni az elkövetkezendő években. Az írás olyan munka, amelyben az ember csak belső erőforrásait tudja felhasználni – magyarázza, s hozzáteszi: 37 éves korára értette meg Kertész Imre egy tíz évvel korábban olvasott mondatát, amely szerint az író az önmagáról szóló ismereteit tartja a legfontosabbnak.
