Moszkvában dolgozott októberig Rátgéber László, természetes hát, hogy a híres kosárlabdaedző oroszul is elolvasta szeretett Dosztojevszkije Bűn és bűnhődését. „Jól ment, Raszkolnyikovot mindig felismertem a szövegben.” Az előzményekhez tartozik, hogy a 90-es évek elejéig Rátgéber – újvidéki magyarként – az akkori Jugoszlávia területén élt, s minthogy közel áll hozzá a szláv nyelvcsalád ismerete, Moszkvában nem a nulláról kezdte az olvasást. A könyvekkel viszont csak a baj van.

Az úgy volt, hogy a 70-es években a szegedi nagynéni vitte Újvidékre az olcsó, magyar remekeket, amelyek aztán a 90-es évek közepén, amikor Rátgéber letelepedett Pécsett, nagyrészt átkerültek Baranyába. Miután azonban a pécsi lakásban csak gyűltek a kötetek, idővel néhány visszatért Újvidékre, illetőleg az edzővel és családjával elköltözött Moszkvába, hogy most visszatérjen Pécsre és az állandó rotáció nyomán – talán már kitalálták – Újvidékre. Két alapélmény: „Imádtam Verne Gyulát, és büszke voltam arra, hogy magyar; óriási csalódást éreztem, amikor megtudtam, ő inkább Jules Verne és francia. Majd rákaptam P. Howardra, akinél viszont sajnáltam, hogy nem magyar; képzelheti, mit éreztem, amikor kiderült, hogy ő meg Rejtő Jenő és magyar.”

Az ifjú Rátgéberre az olasz, amerikai képregénykultúra, a western tett még nagy hatást. Most meg az van, hogy az olvasóként húszéves korára beérett tréner, alkalmi zenész és szövegíró részint a Trianon előtti-utáni Magyarországról szóló köteteket bújja (s tűnődik, hogy mennyire másként rajzolódik ki a töri a jugoszláv tankönyvekből, illetve a rendszerváltás előtti és utáni magyar munkákból), részint Kurt Vonnegutot, Charles Bukowskit és Viktor Pelevint olvas; utóbbit, naná, odakint oroszul is. És akkor ott vannak még az „olvashatatlanság határát súroló” zenész, Nick Cave szövegei is. Amúgy Lovasi András (Kiscsillag), Lévai Balázs (újságíró, producer) és Fűzy Ákos (Rátgéber exsegítője, pécsi edző) ajánlgatja a trénernek az elolvasandókat, csak éppen... „Balázs egy fokkal jobb, mert Andrással ellentétben oda is adja a könyveket.”

Elvannak így szépen.

Mit látunk?

A könyvespolc 3,5 méter magas (a plafonig ér) és 5 méter széles, sötétbarna, minőségi fából és festékkel készült, lakkozott; a matériát Rátgéber vette, a formázást Béla, az asztalos hajtotta végre.

Amiatt is, hogy Rátgéber és felesége, Csák Magdolna volt válogatott kosárlabdázó első fia, Laci rendre bunkerost játszott a polcnál a lexikonokkal, az elrendezés a „nagy könyv, kis könyv, ez ide passzol, ez meg oda” jegyeit viseli; főként, mert az e játékból kinőtt Laci után immár az öcs, Tomi éli mindennapjait a kötetek alatti, zárt világban.

Azért van benne rendszer: „sport, zene, szerb könyv, angol könyv, Magdi könyvei” a tematika, s az edző olykor a Svejket is megtalálja; pláne, hogy prágai útja előtt hiába kereste. Rátgébernek elvileg temérdek szakirodalmi témájú kötete is van; gyakorlatilag viszont „jó, hogy ezt mondja, mert mindig kölcsönadom, de sose kapom vissza!”

Küldje be!

Saját könyvtárával kapcsolatos egyéni ötleteit, hasznos tanácsait ossza meg velünk, és töltse fel a www.nol.hu/magazin címre!