Ritkán kap kézbe az ember olyan alapossággal elkészített DVD-albumot, mint amilyen a Janisch Attila eddigi filmrendezői munkásságát felölelő, négy lemezből álló sorozat. Jellemző, hogy a rendező, aki egyébként is perfekcionista művész hírében áll, fél évig dolgozott rajta. Már-már zavarba ejtő az extrákban látható interjúk, forgatási riportok, portrék, próbafelvételek sokasága; nem beszélve a jól szerkesztett füzetmellékletről, amelyben elemzéseket, forgatókönyveket, naplókat, a filmek írásos előkészítő anyagait is olvashatni. Janisch szokatlan nyíltsággal adja ki magát. Meztelen a király.

Bár a középnemzedék markáns tagjának számít, keze alól viszonylag kevés, ám jellegzetes munka került ki. Három nagyfilmje, az Árnyék a havon (1991), a Hosszú alkony (1997) és a Másnap (2004) hasonló, mitizált természeti környezetben játszódik, hasonló emberi karaktereket láttat, és szinte azonos hatáselemekkel dolgozik. Főhősei kies tájon bolyonganak, végzetüket nem kerülhetik el. A végzet: maga a halál.

Felszíni megközelítésben e filmek horrorisztikus thrillerek, Hitchcock, Carpenter, Kubrick modorában elbeszélve. Valójában egy fatalista elme vízióinak lenyomatai. A rendező egyik alaptétele, hogy mindenkiben ott rejtőzik a bűnre való hajlam, csak az alkalomra vár. És ha eljön az alkalom (másik tétel), nincs menekvés. Bárki lehet gyilkos és áldozat. Vagy mindkettő. A világ kiismerhetetlenné és szabályozhatatlanná vált.

Érdekes, ahogy az eddig ritkán vagy soha sem látott kisjátékfilmek - a "nagyok" mintegy előtanulmányaiként - megmutatják a rendező fejlődéstörténetét (mert hirdetett filozófiája ellenére van ilyen), a szürrealista stílus és tematika kikristályosodásának stációit. Vagy mondhatnánk, a szorongás kozmikussá válásának szakaszait.