Foglalkozása: magyar szöveg
- A mozizási kultúra úgy alakult, hogy a közönség nem kíváncsi a fordítóra - mondja Pataricza Eszter, az egyik legkeresettebb szinkrondramaturg, az HBO főszerkesztője, aki mindjárt előrebocsátja: élesen elválik egymástól a mozifilmeket, az igényes, illetve az igénytelen tévéfilmeket fordítók csoportja. Szerinte nagyon rossz hatással volt a magyar szinkronra a kereskedelmi televíziók megjelenése. Hirtelen sok emberre lett szükség, s a fő szempont a minőség helyett az lett, hogy minél hamarabb minél több fordítás készüljön a lehető legolcsóbban. Ugyanakkor a mozifilm-forgalmazók felismerték, hogy a jó szöveg eladhatja a filmet, és nagyon sok függ attól, hogy ki magyarít, ezért előszeretettel dolgoztatnak ugyanazzal a néhány sztárfordítóval.
Pataricza Eszterről valószínűleg csak kevesen tudják, hogy ő fordította A gyűrűk ura trilógiát, amire úgy emlékezik: "időigényes, sziszifuszi munka volt". Élete legnagyobb elismeréseként tartja számon Göncz Árpád, a könyv műfordítója szavait: "a végén már nem tudtam megállapítani, melyik a maga szövege és melyik az enyém".
- Egészen másfajta munka volt a Szex és New York, ahol az eredeti sorozatban a négy nő négy különböző, pikírt, szingli szlenget beszélt, ami a magyarországi megjelenéskor még nem volt jellemző nálunk. Egyéb csajos vagy ifjúsági film fordításakor is élvezem, hogy a magyar beszélt nyelv szóvirágaiból mazsolázhatok, és a lányomtól tanult, vagy a villamoson, buszon hallott kifejezéseket elültethetem a szövegben - mondja a szinkrondramaturg, aki ha politikai jellegű film fordításába fog, addig csűri-csavarja a szöveget, amíg sikerül egy adott szituációt közérthetően megmagyaráznia.
Arról a szakmában vallott tézisről, mely szerint a szinkrondramaturgnak legyen egészséges stílusérzéke és ítélőképessége, valamint átlagon felüli olvasottsága és magyar nyelvi készsége, Speier Dávid, az UIP Dunafilm egyik legfoglalkoztatottabb szinkrondramaturgja így nyilatkozik: "angol-magyar szakos bölcsészhallgatóként jártam fordítói és műfordítói szemináriumokra az egyetemen, de ha valakinek van érzéke a fordításhoz, akkor mindegy, mit végzett. És ha nincs, akkor is".
A 39 éves Speier Dávid 13 éve fordít főként kortárs közönségfilmeket. Szerinte nem kell az adott nyelvterületen élni éveket ahhoz, hogy az ember otthon legyen egy bizonyos szubkultúra nyelvi fordulataiban. Nézni kell filmeket, követni az amerikai szleng különböző rétegeit, a politika, a popkultúra mindennapos változásait. A tévéműsorok, show-műsorok és az internet is nagyon sokat segít. Azt mondja, szerencsés volt, mert olyan filmek kerültek a keze közé, amelyekben brillírozhatott. Ilyen volt többek között az Asterix és Kleopátra, amelyben rímelhetett, és ezzel, mint mondja, a képregényt rímben fordító Timár György előtt akart tisztelegni. - A szinkronban szájra kell írni, és ha olyan poén, kulturális utalás akad, azt valamiképpen a magyar kultúrára kell átértelmezni. Egy filmet szinkronra általában nyolc-tíz nap alatt fordítok le, de én lassú vagyok. A célom mindig az, hogy a film gördülékeny legyen és szórakoztató, és persze nem mindegy, hogy milyen az eredeti szöveg - mondja a Becstelen brigantyk fordítója, aki Tarantinót kivételesen jó forgatókönyvírónak tartja, akivel a fordítónak nagyon könnyű a dolga.
Ezt a véleményt osztja Juhász Anna Balázs Béla-díjas szinkronrendező is, Tarantino Ponyvaregényének rendezője. Azt mondja, minden szöveget átír, ha a benne foglaltakat árnyaltabban is meg tudja fogalmazni. Esküdt ellensége a szóismétlésnek, tíz "nagyon"-ból kilencet kihúz, és mást ír helyette, de a beszéd ritmusának, a gesztusoknak meg kell maradniuk. A szinkronrendező feladata összesimítani a hangi atmoszférát, azt az érzetet kelteni a nézőben, hogy a külföldi színész magyarul beszél. Miután a film - sokszori megnézés után - már a fejében van, kiosztja a magyar hangokat.
Juhász Anna a nagy múltú Pannónia Filmstúdióban kezdte rendezőasszisztensként. Első önálló munkája, az Onedin család című sorozat óta sok más mellett rendezett Woody Allen-filmeket, de olyan népszerű sorozatokat is, mint a Tövismadarak, vagy a Szívtipró gimi. - Egy mozifilmet korábban egy hétig is forgattunk. Az Amadeusban azt a háromperces jelenetet, amelyben haldoklik Mozart, hat órán át vettük. Ma már ilyen nincsen, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy ma már nincs idő tisztességes munkára. Hihetetlen módon megváltozott a technika, az egész rendszer digitális, a színész még föl se lapozta a szöveget, és már ott van a kép az orra előtt - mondja.
A mesesorozatok szinkronizálásakor különösen szigorú. - Régi mániám, hogy a mesesorozatokat kicsit lenézi a szakma, pedig a gyerekek azokból tanulnak magyarul beszélni. Ezért volna igen fontos, hogy ne halljanak hamis hangsúlyokat, slendrián szórendeket. Három unokám van, nem a levegőbe beszélek.
