Tervezés, bőség, borító
Hosszabb távra előre terveznek, magyarázza Sárközy a titok nyitját. Ám itt nem a puszta tervezésen van a hangsúly, mert tervekből itthon sincs hiány, hanem az előkészítésről. Több mint fél évvel a megjelenés előtt elkezdődik a könyv felépítése: kihelyezik a borítót, az ajánlószövegeket, a szerzőportrét, és árulják a külföldi megjelenések jogát. Vannak olyan amerikai kiadók, amelyek már a 2011-es megjelenésű köteteik jogait kínálják, hiszen a nemzetközi jogkereskedelemben rengeteg pénz van. A magyar szerzők esetében a külföldi megjelenést sokkal inkább kulturális szempontok irányítják, bár vannak kivételek.
- A külföldi kiadás a lelkünk miatt fontos, hiszen minden író az örökkévalóságnak ír, és ez is az út része - teszi hozzá. Ugyanakkor páratlan lehetőség is, hisz számos könyvben ott szunnyad az anyagi siker.
Nyugaton a szerzőkkel kapcsolatos gondoskodás mértéke látszatra nagyobb. Ez abból is fakad, hogy ott egy-egy szerkesztő kevesebb könyvet gondoz, viszont minden munkafolyamatot kézben tart. Ugyanakkor a nagyobb piac miatt megtehetik, hogy kiemelnek 3-4 szerzőt az amúgy is tekintélyes névsorból, és ők még nagyobb figyelmet kapnak, következetesen és nagy erőbefektetéssel: címlapok, plakátok, reklámok, sajtójelenlét. De akár csak egyetlen arc is kerülhet a tekintélyes kiadói katalógus borítójára. Az itthoni viszonyokra viszont az óvatosabb kiegyensúlyozás jellemző, hiszen magas irodalom esetében a kiemelés messze nem hozna annyit, mint amekkora érzelmi kár keletkezne szerző és kiadó kapcsolatában. Szintén nehéz folyton megújulni a vizuális megjelenítésben, a borítókban és a reklámstratégiákban. Pedig rövid idő alatt még a legjobb ötletek is megkopnak, viszont valamivel mindig át kell törni a könyvvásárló folyamatosan terhelt ingerküszöbét.
Ami itt is, ott is gondot jelent: az a túltermelés. Németországban több mint egymillió cím van egyszerre jelen a piacon és rengeteg az új kiadvány. A bőség mellett itthon tovább nehezíti a szépirodalommal foglalkozó kiadók gondját, hogy az elmúlt tíz évben alaposan átrendeződött a kultúra helye a polcokon. Ma már a könyvesboltok leginkább plázákat, sétálóutcákat veszik be, a kínálat kevesebb, jobban kiemelt címre korlátozódik, miközben a jobb helyeket - ahogy az ilyen boltokban a világ minden táján - a tömegáru foglalja el. Egy drámakötetnek vagy verskötetnek szinte esélye sincs. Franciaországban, Németországban és Skandináviában a szabott árakról rendelkező törvény (fél évig nem csökkenthető az új könyvek ára) felpezsdülést hozott a piacnak, és visszatértek a rendszerbe a gyakran tematikus kínálattal rendelkező kisboltok, mint nálunk az Írók Boltja. Az akciózás ugyanis javarészt az ő helyzetüket lehetetlenítette el. A független kisboltok is nagyon fontosak a kiadók számára, hiszen más vásárlórétegeket tudnak megszólítani. Ugyancsak nehézkes volna meghonosítani a fizetős író-olvasó találkozókat, felolvasásokat, melyek honoráriuma a kiadói jutalékok mellett a nyugati írók egyik bevételi forrása.
Nagy és egyelőre áthidalhatatlan különbség a technikai háttér. És itt most nem is arról van szó elsősorban, hogy egy nyugati kiadó szerkesztőjének, de még a kritikusnak is egyre elengedhetetlenebb kelléke az e-book olvasó, amely alkalomadtán háromszáz könyvet is tárolhat a nehéz kéziratok helyett, és nem rontja a szemét, mint a monitor. Hanem arról, hogy mennyire céltudatosan használják ki az internet és a közösségi portálok (MySpace, Facebook stb.) adta ingyen reklámok lehetőségét. A Berlin Verlage-nak több mint 2 ezer, a Penguinnek 20 ezer követője van a Twitteren, a nemrég felkerült Magvető még gyűjti a rajongókat, s igaz, hogy 140 karakterbe nem lehet belepréselni mindent, de figyelemfelkeltésnek kiváló. Mint ahogy tapasztalatnak is: egy könyv bárhol eladható, ahol tudnak olvasni.
