A kijózanodás nem tagadta meg, csak valamelyest áthangolta e piac kínálatát. A tehetős életművészek kevesebb gyémánttal kirakott autófelnit, órát, egzotikusan

dizájnolt motort, elektronikus eszközt többcélszerűen hasznosítható magánrepülőgépet, jachtot, lakberendezési tárgyat vásárolnak. Valamivel higgadtabban költekeznek, túl egy­egy tárgyon visszafogottabban élnek. Hogy ez, ha így van, csak a válság végéig lesz így? Meglehet, bár semmi sem lesz utána olyan, mint előtte volt. A kívülről nézelődő „félpénzesek” – az üres zsebűek többsége mindenesetre bámulhat e könyvet lapozva, mi mindenhez juthatna hozzá, ha volna elég pénze.

A józan ész aztán gyorsan legyűri az emberben a gazdagok világa iránt érzett ámulatot és irigységet, és azon kezd gondolkodni: mire jó neki ezt a gyakran értelmetlen és hiábavaló fényűzést megismernie. Pedig van értelme. Felmérhetjük például, milyen mély is a szakadék, amely a világot kettéosztja, amely a tisztes szegénységet, vagy még a polgári jómódot is a fényűző és pazarló gazdagságtól elválasztja. Másrészt azonban: ne becsüljük le azt a húzóerőt, amelyet ezek a tárgyak jelentenek, azt a hatást, amit akár a tömegcikkek tervezésére és gyártására is kifejtenek.

Bámulatos, mire képes az emberi fantázia, ha van kereslet a termékeire.

Vince, 431 oldal, 12 000 forint