Laikus recenzensként nem ítélhetem meg, hogy a könyv a beavatottaknak mit és mennyit mond, a szakmunka kívülről nézve mindenesetre rendkívül gazdag, alapos és nem mellesleg: érdekes. A fotográfia és a hozzá kapcsolódó történelem iránt érdeklődőknek aligha lehet többet mondani és mutatni, mint ami itt megmutatkozik.

Az ember főleg persze a képeket nézi. Mindjárt az említett akt alatt ott találja például Kossuth Lajost, akit amerikai előadókörútján kaptak le, nem sokkal később pedig Vörösmarty Mihály egyetlen fényképportréjával szembesülünk: egyikük sem olyan, mint a gimnáziumi tankönyvekben volt. Ugyancsak meglepődve nyugtázhatjuk, hogy már 1880-ban lehetett rendelni saját fotóportréval díszített kancsót.

A karót nyelt díszmagyaros alakokkal súlyosított műtermi fotózkodástól lassan eljutunk a saját kezű fényképezéshez. Jön George Eastman, és vele a leghülyébbek által is használható első Kodak-gép, szóval a privát-történelem, Kossuth, immár ravatalozásakor, kirándulók Bártafürdőn stb. A szerző kitér a tudományos fényképezésre is, ennek köszönhetően megfigyelhetjük a trigámiába esett Bíró Lajost Pápuaföldön, valamint megmutatnak nekünk négy szocialista agitátort, a korabeli bűnügyi nyilvántartásból. Aztán egy kis kirándulás, jön a sajtófotó világa: villamosbaleset, lángoló erdő Herkulesfürdő mögött, katonatisztek vérengzése Kassán 1905-ben.

Szörnyű eset.

Eddig nem tudtuk, de már tudjuk: a híres könyöklős Ady-kép már a modern portréfotózás terméke, és az is érdekes, bár nem túl vidám információ, hogyan épült egy gránátbiztos fedezék az első világháborús fronton. Szemünk előtt még később kibontakozik az ún. magyaros stílus, a két világháború közti évek fontos irálya, szénaboglyákkal, kiscsikókkal és a másik fontos irányzat, a szociofotó, amely kevésbé tetszett a korabeli rezsimnek: az 1932-es szociofotó kiállítást például betiltották - tudhatjuk meg. Ezután jó kemény második világháborús képek jönnek, Horthyval, acélsisakokkal és halottakkal, majd Szálasi Ferenc fellógatása és némi koalíciózás után eljutunk az élő szocializmusba, amelyet eleinte egy izmos, fénylő munkásmellkas, egy traktoristalány, pár sztahanovista, Rákosi, Gerő és a ragasztószalaggal kitakart Kádár János fémjelez, később csőszerelők és léha, tvisztelő fiatalok. És végül persze beköszön a közelmúlt is: Marx Károly a koronás címer mögött, ózdi munkások, gyárkéményrobbantás Tatabányán - és a tévészékház ostroma.

Stemlerné Balog Ilona: Történelem és fotográfia. Osiris kiadó, 2009, 249 oldal, 4980 forint.